Satire
A szatíra az innovatív írók és rendezők által létrehozott szórakoztató, politikai ellenvéleményeket és komikus társadalmi kommentárokat vizsgálja, amióta ez a színházi forma az ókori Athénban színpadra lépett. Arisztophanésztől John Gay és Henry Fielding 18. századi darabjain át Joan Littlewood, Bertolt Brecht, Vszevolod Meyerhold, Erika Mann, Brendan Behan és Dario Fo alkotásaiig a színházi szatíra művelői arra késztették a közönséget, hogy nevessen a korrupción, a kapzsiságon, az igazságtalanságon és a hatalommal való visszaélésen.
A színházban ezek a művészek nevetségessé tették a prominens polgárokat, a botrányokat és a divatot. Visszatekintve látható, hogy aktuális utalásaik, allegóriáik és megszemélyesítéseik a színházon kívüli közbeszédbe és eseményekbe való beavatkozást is elősegítették, mivel a szatíra a színpadon túl a társadalomra is kiterjedt.
A szatíra három példaértékű szatirikus darabra összpontosít: Arisztophanész A lovagok, John Gay A koldusopera és Brendan Behan Joan Littlewood rendezésében készült A túsz című műve. E három innovatív mű részletes tárgyalása feltárja a színpadi szatíra hosszú, vidám története során bekövetkezett változásokat és folytonosságokat egyaránt. Az áttekintés a színpadi szatíra mint veszélyeztetett művészet megvitatásával zárul, amelyet a színészek, rendezők és színháztörténészek megőrzésre szorulnak.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)