Szekérverseny a Római Birodalomban

Olvasói vélemények

A „Szekérversenyzés a Római Birodalomban” című könyv bevezetést nyújt a római szekérversenyzésbe, történelmi tényeket és elbeszélő elemeket ötvözve. Bár a könyv lebilincselő és informatív, egyes olvasók pontatlanságokat és a mélység hiányát tapasztalják bizonyos területeken.

Magával ragadó elbeszélés, kezdők számára is informatív, szórakoztató, szemléletes leírások, és egy nagyszerű zárófejezet a „Ben-Hur”-ról, amely a populáris kultúrához kapcsolódik. Sok olvasó inspirálónak találta, és a hibái ellenére is élvezte a könyvet.

Kisebb pontatlanságokat és következetlenségeket tartalmaz, és egyes témákban hiányzik az alapos mélység. Néhány olvasó úgy érezte, hogy a drámai elbeszélés néha háttérbe szorította a tényszerű történelmi pontosságot.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Chariot Racing in the Roman Empire

Könyv tartalma:

A szeretett sportolóik színeibe öltözött hatalmas tömeg lassan megtölt egy 150 000 férőhelyes arénát, hogy szurkoljon kedvenc csapatának. A sportolók nagy pompa és pompa közepette lépnek be a stadionba, miközben a szemben álló szurkolók szidalmazzák egymást, és fogadásokat kötnek a nap kimenetelére. Bár ez az ismerős jelenet egy mai futballmérkőzést is leírhat, egy napot is ábrázol az ókori Róma szekérversenyein, ahol a versenyzők voltak az ókori világ sportcsillagai.

Fik Meijer a gladiátorokról szóló sikeres könyve nyomán most mindent elárul a Római Birodalom szekérversenyeiről. Miután elmeséli a Kr. u. 532-es nika-i lázadást - ahol több tízezer embert öltek meg egy politikailag felfokozott hangulatú verseny után -, Meijer áttekinti e játékok történelmi hátterét, szervezését és népszerűségét. Bemutatja a sport híres csapatait, zsokéit és lovait, és tárgyalja, hogy az egész üzlet hogyan illeszkedett Juvenal "kenyér és cirkusz" stratégiájába, hogy a polgárokat boldoggá tegye.

A Liz Waters által szakszerűen lefordított Chariot Racing in the Roman Empire (Szekérversenyek a Római Birodalomban) a látványosságok politikai jelentőségét is vizsgálja, ahol patríciusok és plebejusok egyaránt megtöltötték a stadionokat. Meijer úgy látja, hogy ezek a versenyek nem annyira a nép ópiumaként, mint inkább politikai barométerként működtek: a Circus Maximus volt az egyetlen hely a birodalomban, ahol a legfőbb vezető szembesülhetett népe helyeslésével vagy rosszallásával.

Meijer ritka és homályos forrásokat használ fel ebben az élénk elbeszélésben, és olyan lelkesedéssel írja le az izgalmas versenyt, hogy az olvasó úgy érzi, maga is ott van a lelátón. A pálya hosszától és a kis lovak megülésének szükségességétől kezdve a versenyzéssel járó kockázatokig, technikákig és edzésmódszerekig Meijer lenyűgöző részletességgel eleveníti fel az ókori Róma kedvenc időtöltését.