Szekularizmus és hermeneutika

Eredeti címe:

Secularism and Hermeneutics

Könyv tartalma:

A késő felvilágosodás idején egy új imperatívusz kezdte meghatározni az értelmezési elméleteket: minden irodalmi szöveget úgy kell olvasni, ahogyan a Bibliát olvassuk. Ez a feltevés azonban egy problémát rejtett magában - nem létezett koherens "mi", akik ugyanúgy olvastuk a Bibliát. Yael Almog a Secularism and Hermeneutics című könyvében bemutatja, hogy a korszak számos kiemelkedő gondolkodója, köztük Johann Gottfried Herder, Mózes Mendelssohn, Immanuel Kant, Georg Wilhelm Friedrich Hegel és Friedrich Daniel Ernst Schleiermacher az olvasókat egy olyan képzeletbeli "mi"-ként konstituálta, amely köré az értelmezés elméleteit és gyakorlatát formálni tudták. Az értelmezőknek ez az egyetemes közösségként való felfogása - érvel Almog - a bibliaolvasókat koherens kollektívaként hozta létre.

A könyv első részében Almog az 1760-as évektől az 1780-as évekig terjedő időszakra összpontosít, és megvizsgálja ezeknek az íróknak a bibliai héberrel foglalkozó munkáit, valamint azt, hogy az Ószövetségnek inkább kulturális, mint vallási értékként való felfogására támaszkodtak. Feltárja, hogy a szöveghermeneutika felekezeti hovatartozástól való elszakadását hogyan ösztönözték a zsidók felvilágosodás kori Németországban való integrációjáról szóló viták. A politikai közösség összetartása érdekében, állítja, bizonyos vallási gyakorlatok a magánszférára korlátozódtak, míg a szövegértelmezés, amely korábban a vallási kontextushoz tartozott, a közszféra alapjává vált. Mivel az értelmezési gyakorlatokat szekularizálták és univerzálisnak tekintették, a vallási különbségek leküzdésére szolgáltak. A könyv második részében az irodalomra és a XIX. század elejére áttérve Almog bemutatja, hogy a realizmus és a lírai költészet új irodalmi műfajai milyen módon zavarták meg ezeket az értelmező olvasási gyakorlatokat. Az olyan irodalmi technikák, mint az irónia és az intertextualitás megzavarták a stabil, egyetemes olvasói pozíció elképzelését, és az értelmezést mint a vallási hovatartozásban megalapozottat emelték ki.

A Secularism and Hermeneutics című könyv feltárja a szövegmagyarázat és a felekezeti hovatartozás közötti feszültséget, és megkérdőjelezi azt a modern feltevést, hogy az értelmezés közömbös a vallási kérdések iránt.