Spiritual and Material Boundaries in Old French Verse: Contemplating the Walls of the Earthly Paradise
A földi paradicsom a középkori keresztény világmindenség geográfiájának középpontjában álló, vibráló szimbólum volt.
Mint az emberiség ősi otthona, amely Ádám és Éva bűnei miatt elveszett, a Földi Paradicsom kiemelt szerepet játszott a földi világon túli földekről szóló ófrancia mesékben. Ez a tanulmány a Földi Paradicsom három középkori francia költeményben játszott összetett szerepének újragondolását javasolja: Marie de France Szent Patrik tisztítótűzéről, Benedeit Szent Brendán apát utazása és Guillaume de Lorris A rózsa románca című művében.
Az egyes versek alapjául szolgáló irodalmi, kulturális és művészeti összetevők vizsgálatával ez a könyv azt a tézist fejleszti, hogy a földi Paradicsom külső falai olyan szemlélődő tárgyakként szolgáltak változó célokat, amelyek implicit módon a gazdasági szolidaritás és az idealizált közösség összetett fogalmaival foglalkoztak. A Földi Paradicsom e víziói markánsan hozzájárulnak a gyarmatosítás és a nemzetközi menekültválság kortárs örökségére adott, történelmileg megalapozott válaszhoz.