Értékelés:

A könyv mélyreható életrajzot nyújt Edward Colesról, Illinois állam második kormányzójáról, kiemelten foglalkozva a rabszolgaság elleni kritikus erőfeszítéseivel és személyes történetével. A szerzőt, Suzanne Cooper-Guascót alapos kutatásaiért és lebilincselő írói stílusáért dicsérik, amely felhívja a figyelmet Coles jelentős hozzájárulására az amerikai abolicionista mozgalomhoz. Annak ellenére, hogy számos kihívással és kudarccal kellett szembenéznie, Coles elkötelezettségét az illinois-i rabszolgaság megszüntetése iránt gazdag részletességgel örökíti meg.
Előnyök:A könyv jól megalapozott, és egy fontos, ám elfeledett történelmi személyiségről szóló lebilincselő elbeszélést nyújt. Egy tudományos műhöz képest „olvasmányosnak” írják le, ami a szélesebb közönség számára is hozzáférhetővé teszi. Több recenzens megjegyezte, hogy izgalmas volt megismerni Coles jelentős és nagy hatású, a rabszolgaság elleni, nem széles körben ismert cselekedeteit, és kiemelte a szerző magával ragadó írói stílusát.
Hátrányok:Néhány bíráló megemlítette, hogy az írás nem „ötcsillagos próza”, ami arra utal, hogy bár hatékony, bizonyos területeken hiányzik belőle a csiszoltság. Ezenfelül az az elvárás is felmerülhet, hogy a történetet drámaibb formában meséljék el, amit a filmes adaptációk hiánya is jelez, Coles figyelemre méltó eredményei ellenére.
(4 olvasói vélemény alapján)
Confronting Slavery
Az 1786-1868 között élt Edward Colesra leginkább arról emlékeznek, hogy 1814-ben rabszolgaságellenes levelezést folytatott Thomas Jeffersonnal, 1819-ben felszabadította rabszolgáit, és az 1823-24-es kongresszusi verseny során az illinois-i rabszolgaság legalizálása elleni kampányt vezette.
Ebben az új, teljes életrajzban Suzanne Cooper Guasco most először mutatja be, hogy Edward Coles Illinois-i tartózkodása után még közel negyven évig folytatta a rabszolgasággal való szembenézést. Nemcsak közvetlenül Nat Turner lázadása előtt és után próbálta alakítani a rabszolgaságról szóló vitákat Virginiában, hanem az 1830-as, 40-es és 50-es években következetesen bekapcsolódott a rabszolgaságról szóló országos politikai vitákba is. Coles minden egyes alkalommal olyan nemzetképet hirdetett, amely Amerika rabszolgaságellenes múltjának ünneplését a szabad munka ideológiájának és a gyarmatosításnak a támogatásával ötvözte, olyan széles körű felhívással, amely honfitársai gazdasági önérdekérzetét és virulens feketeellenes előítéleteit volt hivatott csillapítani. Amint Cooper Guasco meggyőzően bemutatja, Coles rabszolgaságellenes nacionalizmusa, amelyet először Illinois-ban dolgoztak ki az 1820-as években, a Republikánus Párt programjának alapjává vált, és végül hozzájárult a rabszolgaság elpusztításához.
Egész életének feltárása révén az olvasók Edward Coles-ra úgy tekinthetnek, mint a Thomas Jeffersonhoz hasonló emberek beteljesületlen rabszolgaságellenes érzékenysége és Abraham Lincoln pragmatikus rabszolgaságellenes politikája közötti létfontosságú kapocsra. Edward Coles egész életén át tartó, a rabszolgasággal való szembesülésében is tanúi lehetünk a rabszolgaságellenes politika felemelkedésének a XIX. századi Amerikában, és megérthetjük, hogy a politika milyen központi szerepet játszott a rabszolgaság elleni küzdelemben.