Interpersonal, Interdimensional, Intergalactic, Volumes VI and VII: Communications with some Light Beings - Incarnations
A VI. és VIII. kötetben Skinner folytatja a Sötét és Fénylényekkel szerzett személyes tapasztalatainak rögzítését a Személyközi, dimenzióközi, intergalaktikus című kilenckötetes művében. Az emberek azt hiszik, hogy csak a pozitív és negatív emberek háromdimenziós világában élnek. Létezik egy negyedik dimenziós világ és azon túl, amelyet a legtöbb ember nem lát, hacsak nem rendelkezik erős intuitív vagy pszichikai képességekkel. Pozitív Idegenek és Angyalok találhatók ezekben a magasabb dimenziókban, és lényegesen nagyobb hatással vannak az emberi életre a Föld bolygón, mint azt az emberek felfogják. Ez a negyedik dimenziós világ negatív idegeneket és más sötét entitásokat is tartalmaz, amelyek szintén hatással vannak a Föld bolygó életére. Ezt a negyedik dimenziós birodalmat és az azon túli dimenziókat sokan a Szellem Világaként emlegetik. A háromdimenziós birodalom, amelyben az emberek legtöbbször tartózkodnak, szintén a Szellem Világához tartozik. Akár látják, akár nem, az emberek részei ennek a Szellemi Világnak. Továbbá, akár hisznek benne az emberek, akár nem, a létezés minden birodalmában létezik a Fény és a Sötétség Isten által elrendelt egyensúlya. A Szellem Világából származó lények könnyedén materializálódhatnak az emberi háromdimenziós világban, ha a Jó vagy a Gonosz céljait kell szolgálniuk.
A VI. kötetben Skinner csak azokkal a Fénylényekkel (pozitív Idegenekkel és Angyalokkal) kommunikált, akik a láthatatlan világ Sötét Idegenekkel és Más Sötét Lényekkel kapcsolatos személyes tapasztalatai során érintettek voltak. A Fénylények válaszai Skinner párbeszédében olyan információkkal fognak szolgálni, amelyeket néhány ember értékesnek fog találni az élet valódi megértéséhez itt a Földön és a láthatatlan Szellemi Világban. Ezenkívül a közlések segíthetnek jobban megérteni, hogy honnan származik az ember a földi élet előtt, és hová tér vissza a lélek a földi élet után. Skinner emlékeztetni fog arra is, hogy emberként kommunikálni a Fénylényekkel csak akkor lehetetlen, ha az ember azt hiszi, hogy lehetetlen. A VII. kötetben Edward Skinner azokról az inkarnációkról ír, amelyeket a lelke ebben a Föld néven ismert valóságban élt meg. Skinner szó szerint interjút készít néhány korábbi földi életével, életkörülményeikről, reményeikről és álmaikról, valamint az akkori kultúráról, amelyben éltek. Az életek a felidézésük sorrendjében kerülnek bemutatásra, és reprezentatív mintát adnak a földi életekből. A bemutatás nem a lelkének fejlődését jelenti. Számításai alapján Skinner úgy véli, hogy a jelenlegi élete előtt több mint hetvennyolc inkarnációt élt a Földön, és még több inkarnációt fog élni a Földön, miután ez a jelenlegi élete véget ér. Egy jövőbeli életével készült interjú is szerepel ebben az előadásban.
Bár ebben a műben nem szerepel, Skinner szeretné felhívni az olvasó figyelmét arra, hogy emberi tapasztalataink nagy része már születésünk előtt eleve elrendeltetett vagy eleve elrendeltetett. Az embereknek talán érdemes lenne átgondolniuk a jelenlegi nézeteiket a Karma bármely törvényéről, amelyhez az életnek tartania kell magát. Azt is meg kell jegyezni, hogy a Földön élő emberek számára bármely időszakban nagyon is valós lehetőség, hogy egyszerre több életet éljenek a Földön és/vagy egyszerre többdimenziós életeket éljenek. Skinner ismét emlékeztetne arra, hogy az a gondolat, hogy egy ember kommunikáljon múltbeli vagy jövőbeli életeivel, csak akkor lehetetlen, ha az ember azt hiszi, hogy ez lehetetlen.
