Interpersonal relationships with families of persons with disabilities
Egy fiú vagy lány születése általában vegyes érzésekkel jár: egyrészt az izgalom, hogy találkozunk ezzel a lénnyel, aki körülbelül kilenc hónapig volt az anyaméhben, és végre a karjainkban tarthatjuk; másrészt pedig a félelem, amely a ránk háruló új felelősségből fakad.
Egy fogyatékkal élő gyermek születését azonban a szülők azonnal rendkívüli és váratlan eseményként érzékelik. De feltettük-e már magunknak a kérdést, hogy a fogyatékosság a család minden tagját egyformán érinti-e, vagy a betegségnek az elsődleges gondozóra vagy az egész családszerkezetre gyakorolt hatását kell-e egyenlő fontossággal kezelni? Jelenleg a családon belüli interperszonális kapcsolatok alapvető szerepet játszanak a gyermekek egészséges és felelősségteljes nevelésében.
Javaslatom az, hogy személyközpontú megközelítésből, különösen az attitűdökben, amelyeket erősíteni lehet, hogy a fogyatékossággal élő gyermekekkel rendelkező családokban gazdagodjanak ezek az interperszonális kapcsolatok, eszközöket tudjunk adni a fogyatékossággal élő gyermekekkel rendelkező családokban.