Értékelés:
Robert Lerner könyve a középkori ezeréves hagyományt vizsgálja, különös tekintettel Joachim de Fiore és más gondolkodók gondolataira, akik a középkorban elterjedt antijudaizmus alternatív nézeteit mutatták be. A szerző részletesen megvizsgálja ezeket a nézőpontokat, kiemelve a joachiták eszméit és a zsidókról alkotott eszkatológiai nézeteiket, miközben kritikusan foglalkozik a középkori üldöztetés témájával is. Erősségei ellenére egyes olvasók némileg korlátozottnak találják a történelmi bizonyítékokra való összpontosítást és a kiinduló tézisek kidolgozatlanságát.
Előnyök:Lerner írása elegáns és tömör, és a könyv árnyalt megértést nyújt a középkori keresztény gondolkodók zsidókról alkotott nézeteiről, történelmi bizonyítékokat szolgáltat azokról, akik szembeszálltak a közös antijudaizmussal. Érdekes esettanulmányokat mutat be olyan alakokról, mint Rupeszkai János és Olivi Péter, így értékes forrás a középkori tanulmányok megértéséhez.
Hátrányok:Néhány olvasó csalódottságának ad hangot amiatt, hogy az üldözési kultúra alternatívájára vonatkozó központi tézis nem kerül alapos vizsgálat alá a könyvben, csak a konklúzióban kap hangsúlyt. Hiányzik a Joachita-hagyomány kortárs kritikáival való foglalkozás is, különösen a totalitárius mozgalmakkal való asszociációkat illetően.
(2 olvasói vélemény alapján)
The Feast of Saint Abraham: Medieval Millenarians and the Jews
Robert E. Lerner feltárja a középkori ezeréves gondolkodás egy olyan irányzatát, amely a zsidók számára egy békés helyet képzelt el az idők végén.
Ennek hívei azt állították, hogy „az egyház kandeláberei visszatérnek a zsinagógába”, és hogy az ezeréves egyház „Szent Ábrahám” és „Szent Dávid” ünnepeit fogja ünnepelni. Elutasítva azt az általános feltételezést, hogy minden millenarista szükségszerűen zsidóellenes volt, Lerner egy olyan keresztény prófétai hagyományt tár fel, amely olyan világot látott előre, amelyben a zsidók és a pogányok kölcsönös haszonszerzés céljából fognak összejönni. Ahogyan azt a XII.
századi kalabriai Joachim of Fiore apát elképzelte, Isten terve, Ábrahámtól kezdve az emberi élet csodálatos átalakulásáig, az Antikrisztus legyőzéséig tartó meneteléssel járt. Miközben a haladás menetelése a földön zajlott, egy szellemi mozgás Isten kiválasztottjait szakaszosan, a paradicsomba vezető lépcsőn a mennybe hajtotta.
Az isteni terv először a zsidókra bízta az Ószövetség betűjéhez való ragaszkodást; majd a pogányokra bízta a szellemiasabb Újszövetséget. A történelem csúcspontján Isten mind a zsidókat, mind a pogányokat felruházza mindkét testamentum teljes megértésével.
Isten igéje visszatérne ahhoz a néphez, ahonnan származik, és a zsidók békésen megtérnének ahelyett, hogy elkárhoznának.
