Olvasói vélemények
Összegzés:A „Szent harcosok, az iszlám és a klasszikus civilizáció pusztulása” című könyvről szóló kritikák szerint a könyv ellentmondásos tézist állít fel, amely szerint az iszlám felemelkedése volt Európa „sötét középkorának” elsődleges oka, megkérdőjelezve azt a hagyományos nézetet, amely szerint a hanyatlás elsősorban a barbár invázióknak volt köszönhető. Bár a könyv jól kutatott, és új nézőpontot kínál, kritika érte, hogy néhány radikálisabb állítását nem támasztja alá elegendő bizonyítékkal, valamint az előadásmódja miatt.
Előnyök:⬤ Friss nézőpontot nyújt a sötét középkor okairól, a hagyományos narratívával szemben érvelve.
⬤ Henri Pirenne munkájára építve új régészeti bizonyítékokat tartalmaz.
⬤ Meggyőző érvekkel és széles körű tényszerű információkkal köti le az olvasót.
⬤ Egyes kritikusok dicsérik a világos írásmódot és az érvek koherenciáját.
⬤ Az európai történelemre gyakorolt iszlám hatás kritikai vizsgálatára ösztönöz.
Hátrányok:⬤ Hiányzik az irodalomjegyzék vagy a részletes forrásmegjelölés, ami megnehezíti az olvasók számára az állítások ellenőrzését.
⬤ Néhány állítást, különösen a fantomidő-hipotézisre vonatkozóan, spekulatívnak és gyengén alátámasztottnak tartanak.
⬤ A kritikusok megjegyzik, hogy a könyv ismétléseket tartalmazhat, és hiányzik belőle a tudományosabb megközelítés.
⬤ Néhány olvasó inkább politikai töltetűnek, mint semlegesnek találja.
⬤ A Kindle-kiadással kapcsolatos technikai problémákról (szövegkivágás) számoltak be.
(20 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Holy Warriors
Könyv tartalma:
A történelem egyik legmaradandóbb problémája a klasszikus civilizáció hanyatlása. Hogyan történhetett, hogy a majdnem ezer évig fennmaradt görög és római civilizáció, amely a tanulást, a tudományt és az értelmet tartotta nagyra, átadta helyét a középkor világának; egy olyan korszaknak, amelyben egy időre szinte teljesen eltűnt a görög és római racionalista szellem? A hagyományos nézet szerint az ötödik században Itália elfoglalása után a németországi és szkíta barbár törzsek gazdasági és kulturális pusztasággá tették Európát, és elindították a fél évezredig tartó sötét korszakot. A reformáció után egy újabb gyanúsított került a listára: A kereszténység, pontosabban a katolikus kereszténység. E nézet szerint a kereszténység Konstantin után a felismerhetetlenségig megromlott, és a negyedik századtól kezdve a hataloméhes egyházi hierarchia a császári hatóságokkal összejátszva alárendeltségben és tudatlanságban tartotta Európa lakosságát, gyakorlatilag befejezve a barbárok pusztító munkáját.
Ebben az úttörő munkában John J. O'Neill történész számos szakterületről származó bizonyítékok sokaságát vizsgálja meg, és döbbenetes és újszerű következtetésre jut: A klasszikus civilizációt nem a barbárok vagy a keresztények pusztították el. Épségben fennmaradt a hetedik század elejéig. A vandálok és gótok, akik az ötödik században elfoglalták a Nyugati Birodalmat, a hatodik század elejére teljesen romanizálódtak. A művészeti és szellemi élet virágzott, ahogy a gazdaság és a korábban a birodalom alatt épült városok is. Valamikor a hetedik század közepén azonban minden megváltozott. A városok elnéptelenedtek, az írástudás visszaesett, a királyi hatalom hanyatlott, és a helyi erős emberek, a "bárók" átvették a tartományok irányítását. Elkezdődött a középkor.
Ki vagy mi okozta ezt? Ahogy O'Neill megjegyzi, az 1920-as évekre Henri Pirenne belga történész megtalálta a közmondásos "füstölgő pisztolyt"; de az nem a barbárok vagy a keresztények kezében volt: azoknál volt, akiknek már akkoriban is divatos volt a klasszikus civilizáció megmentését, nem pedig elpusztítását tulajdonítani: az araboknál. O'Neill a modern világ számára is visszhangot keltő következtetésében meggyőzően érvel amellett, hogy mindaz, amit mi "középkorinak" tekintünk, az iszlámból ered, és hogy a muszlimok ugyanolyan biztosan vetettek véget a klasszikus civilizációnak Európában, mint a Közel-Keleten. O'Neill bemutatja, hogy Európa hirtelen visszaesése a hetedik században teljes egészében az iszlámnak a kereszténység elleni háborúja által bevezetett gazdasági blokádnak volt köszönhető. A Földközi-tenger, amely korábban kulturális autópálya volt, most határrá vált, méghozzá nagyon veszélyes határrá. Az iszlámnak a hitetlenek elleni örökös háborúról szóló doktrínája által ösztönözve a muszlim kalózok a Földközi-tengeren portyáztak, és ezzel gyakorlatilag megszüntették az Európa és a közel-keleti civilizáció nagy központjai közötti kereskedelmet. Az arany áramlása megszűnt, ahogyan az összes luxuscikk ellátása is. Ahogyan az egyiptomi papiruszellátás is, amely nélkül az európaiak kénytelenek voltak a drága pergamenre támaszkodni. Nem meglepő módon az írástudás is visszaesett. Ami a legrosszabb, hogy a Nyugat nagy városai, amelyek a keletről érkező luxuscikkek kereskedelmétől függtek, hanyatlani kezdtek.
A kor uralkodó hatalmaként az iszlám világból származó eszmék kezdtek behatolni Európába. A keresztény európaiak muzulmán ellenségeiktől olyan fogalmakban kezdtek el gondolkodni, amelyek egy évszázaddal korábban elképzelhetetlenek lettek volna. A "szent háború" eszméje bekerült a keresztények gondolkodásába, és az iszlám hatására a görög és római racionalizmust kezdte felváltani a "Könyv" szó szerinti és intoleráns értelmezése. A klasszikus civilizáció halott volt.
