Holy Brothers: Geography, Kinship, and Priesthood in Ancient Israel
Az izraelita papság történetét az i. e.
első évezred elején titok övezi. Bár a papokról, az imáról és az áldozatról alkotott képek minden bibliai korszakban jelentős szerepet játszanak, a korai papság gyakorlatának és szervezetének rekonstruálását számos történelmi, kronológiai és módszertani probléma terheli. Frank Moore Cross 1973-ban egy mérföldkőnek számító javaslatot tett közzé, amely a papság történetét Mózes személyéhez és az Egyesült Monarchia megalapításához kötötte - az úgynevezett „mohamedán hipotézist” -, történelmi alapot nyújtva mindkettő tanulmányozásához.
Cross munkájára építve Matthew R. Rasure a korai papság nyomait vizsgálja a földrajz, a rokonság, valamint Mózes és Áron karakterének emlékezete narratív elemzésén keresztül.
Rasure két spektrum létezését tételezi fel, amelyeken a különböző bibliai hangok elhelyezhetők: a földrajzi központ és a periféria közötti polaritás, valamint az Áronról és Mózesről alkotott felfogásokat érintő polaritás. Ezekből az ellentétekből két, különböző régiókban tevékenykedő papi identitás képe rajzolódik ki.
E papságok közötti kölcsönhatások alakítják az Egyesült Monarchia, a Megosztott Monarchia és azon túl a Monarchia történetét, politikáját és kultuszát.