Between Sanctity and Sand
A Szentség és homok között csend él - Yael Shoshana Hacohen erős hangján keresztül.
-Yusef Komunyakaa.
Yehuda Amichai örököse, Yael Hacohen egy fiatal költő régi lélekkel, és gyötrelmes, háborús lírája valami teljesen frisset hoz az amerikai költészetbe - a katonai élet megrázó emlékét, a szent és a profán között lebegő sivatagi tudatot, és a költészet egyszerre ősi és új, félelmetes érzékét. Ez a rövid könyv egy gyöngyszem.
-Edward Hirsch.
Micsoda kinyilatkoztató és fájdalmas élvezet Yael Hacohen Szentség és homok között című heves líráját olvasni; ez a félelmetes debütálás nagyot üt, megidézi a háború borzalmait, miközben megőrzi a dalok gyengéd emberségét és intimitását.
-Deborah Landau.
Yael S. Hacohen versei élénk, léleksimogató közvetlenséggel idézik meg a katonák szemszöge mögül, az izraeli hadsereg parancsnokaként szerzett tapasztalataiból merítve. Az egyik versben egy fiatal kiképzőtanonc érzi az első félelmetes izgalmat, amikor a kezében tartja a fegyvert: "Úgy tudtam lőni, mint egy angyal. / Hatszázötven méterről eltalálnék egy futó célpontot/". A rémisztő pillanatok úgy jelennek meg, mintha time-lapse fotózáson lennének: "Miután lőtt, vissza akarsz lőni, de nem tetted/ bele az időt. És most nem tudsz egyenesbe jönni a lélegzeteddel". Az egyik vers beszélője még az ellenségét is gyászolja: "Kisfiam, mi vezethetett arra, hogy bombát köss a mellkasodra? " Hacohen nem riad vissza a háborútól, és nem is ítéli el azt; igyekszik megérteni, elismerni a háború fennállását. "Figyelj, még az olajfát is/ meg kell verni bottal" - tanácsolja, ami talán azt jelenti, hogy lehet szeretni az ellenséget, és mégsem lehet béke.
-Craig Morgan Teicher.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)