Olvasói vélemények
Összegzés:Ivor Noël Hume „A Passion for the Past” című önéletrajza magával ragadó betekintést nyújt életébe és a történelmi régészethez való hozzájárulásába. A könyvet dicsérik a lírai történetmesélésért, a személyes kihívások őszinte bemutatásáért, valamint azért, mert képes az olvasót lekötni, függetlenül attól, hogy milyen előismeretei vannak Hume-ról vagy a régészetről.
Előnyök:Az írás magával ragadó és lírai, ami élvezetes olvasmánnyá teszi a könyvet. Hume élettörténete lenyűgöző, tele van őszinteséggel és önreflexióval. A régészethez és a történelemhez való hozzájárulása jelentős, és az elbeszélés zökkenőmentesen integrálja a személyes és a szakmai tapasztalatokat. Az olvasók nagyra értékelik a humor és a dráma szövevényének képességét, amitől a könyv inkább regénynek tűnik.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy érzi, hogy a Hume korai életére és személyes tapasztalataira való összpontosítás elvonhatja a figyelmet a régészet fő témájától, így kevésbé vonzóvá teszi a könyvet azok számára, akiket elsősorban a terület érdekel. Emellett a könyv egyes részei talán inkább azoknak az olvasóknak szólnak, akik már ismerik Hume régészeti munkásságát.
(8 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
A Passion for the Past: The Odyssey of a Transatlantic Archaeologist
Könyv tartalma:
Ivor Noel Hume annak szentelte az életét, hogy feltárja az előtte élt számtalan életet. A Szenvedély a múlt iránt című könyvében a világhírű régész saját életéhez fordul, és megosztja az olvasóval egy olyan történetet, amely a második világháború utáni London lebombázott romjai között kezdődik, és az észak-karolinai Roanoke-szigeten ér véget, ahol Brit-Amerika történelme kezdődött. A személyes és a szakmai dolgok összefonódásával ez egy olyan rendkívüli élet krónikája, amelyet a véletlenek irányítottak, és amely még fikcióként is alig hihető.
A depresszió előtti Anglia jó életébe született Noel Hume az 1930-as évek gyermeke volt, akitől a háború kitörésekor hirtelen elvették az ezüstkanálját. A háború végére a dickensi szegénység időszakát élte át, és ragaszkodott ahhoz a vágyához, hogy drámaíró legyen. Ehelyett azon kapta magát, hogy régiségeket gyűjt a Temze partján, és ebbe az új szenvedélyébe botolva "véletlenül" régész lett.
Ezekből a kezdetekből indult el az a karrier, amely Noel Hume-ot a római kori London mélyére, majd a virginiai Colonial Williamsburgbe vezette, ahol harmincöt éven át vezette a régészeti részleget. A közeli Martin's Hundred és lemészárolt lakosainak felfedezése talán Noel Hume legismertebb eredménye, de ahogyan ezek a fejezetek elmesélik, aligha ez volt az utolsó, hiszen a múlt kutatása olyan egzotikus helyekre vitte, mint Egyiptom, Jamaica, Haiti és a bermudai hajóroncsok.
Amikor a szerző elkezdte pályafutását, a történelmi régészet mint tudományos tudományág még nem létezett. Noel Hume könyveire, előadásaira és televíziós bemutatóira hárult a feladat, hogy segítsen a szakma élvonalába emelni, ahol ma is áll. Ez a minden korábbitól eltérő élet- és karriertörténet feltárja előttünk, hogyan válhat az addig elképzelhetetlen gyönyörűen elkerülhetetlenné.
