Szenvedés, nem hatalom: Engesztelés a középkorban

Olvasói vélemények

Benjamin Wheaton könyve, *Suffering, Not Power; Atonement in the Middle Ages*, a középkori engesztelés teológiájának kritikai vizsgálatát mutatja be, megkérdőjelezve Gustaf Aulén Christus Victor perspektíváját. Wheaton amellett érvel, hogy az engesztelés megértésében a büntetőhelyettesítés és a helyettes elégtétel fogalma áll a középpontban, nem pedig Krisztusnak a kozmikus hatalmak feletti győzelme. A recenzió kiemeli Wheaton alapos történeti módszertanát és érvelését, amely szerint a halál és az ördög legyőzése Krisztus szenvedésének és áldozatának eredménye.

Wheaton szigorú történeti tanulmányt nyújt, amely a teljes középkorra kiterjed, és a források sokféle változatát felhasználva mutatja be a korszak teológiáját. Megközelítése elkerüli a dogmatikus elfogultságot, és hagyja, hogy a történelmi bizonyítékok vezessék következtetéseit. A recenzensek úgy találják, hogy munkája a történeti teológia standard referenciájává válhat, és azt állítják, hogy Aulén munkájához képest jobban megérti, hogyan tekintettek az engesztelésre a középkorban.

Egyes recenzensek bírálják Wheatont, amiért lekicsinyli a kozmikus gonosz jelentőségét, és azt állítják, hogy nem fejti ki megfelelően az állításai mögött álló bibliai mechanizmusokat. Aggályokat vetnek fel az engesztelés, az emberiség és a szellemi birodalom közötti kapcsolatra vonatkozó feltételezéseivel kapcsolatban, azt sugallva, hogy nézete egy antropocentrikus perspektívát tükrözhet, amely nincs összhangban a szélesebb kozmikus megfontolásokkal.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Suffering, Not Power: Atonement in the Middle Ages

Könyv tartalma:

Az engesztelésről alkotott népszerű nézet helyesbítése.

Krisztus halála a halál feletti győzelem volt, vagy a bűn helyettesítésére szolgált? Ma sokan követik Gustav Aulén Christus Victor nézetét, amely Krisztus halálát elsősorban a gonosz és a halál hatalma feletti győzelemként ábrázolja. Aulén szerint ez volt az uralkodó nézet az egyházban mindaddig, amíg Anselm az engesztelést elégtételként, a reformátorok pedig büntetőjogi helyettesítésként nem fogalmazták meg.

A Suffering, Not Power (Szenvedés, nem hatalom) című könyvében Benjamin Wheaton megkérdőjelezi ezt az általános narratívát. Az áldozati és helyettesítő nyelvezet már jóval Anselm Cur Deus Homo című műve előtt is elterjedt volt. Wheaton ezt három olyan középkori alak gondos elemzésén keresztül mutatja be, akiknek az engesztelésről szóló írásait általában figyelmen kívül hagyják: Arles-i Caesarius, Auxerre-i Haimo és Dante Alighieri. Ezek az egyének különböző korokból és kontextusokból származnak, és különböző műfajokban írtak, de mindannyian úgy beszéltek Krisztus haláláról, mint Isten által Istennek hozott engesztelő és engesztelő áldozatról.

Hagyjuk, hogy a történelem önmagáért beszéljen, olvassuk el a bizonyítékokat, és gondoljuk újra az egyház hitét Krisztus bűnösökért való helyettesítő halálában.