Szerelem, mint a víz, szerelem, mint a tűz

Olvasói vélemények

Mihail Iossel „Szerelem, mint a víz, szerelem, mint a tűz” című könyvének recenziói egy humorban, pátoszban és elbeszélői mélységben gazdag könyvet mutatnak be, amelynek középpontjában a Szovjetunióban zajló élet áll. Az olvasók megoszlanak a könyvvel kapcsolatos tapasztalataikban, sokan értékelik a könyv egyedi történetmesélését és érzelmi rezonanciáját, míg mások azt kifogásolják, hogy ismétlődik, vagy hogy a lekötöttség szempontjából lapos.

A könyvben kiváló írásmód keveredik a humorral és a művészettel, emlékezetes történetmeséléssel, amely elrepíti az olvasót Leningrád különböző korszakaiba, és mély betekintést nyújt a szovjet korszakbeli élet abszurditásába és emberségébe. Egyes történeteket kiemelünk, mivel azok meghatóak és erős érzelmeket képesek kiváltani. Iossel mesteri nyelvtudását és a Szovjetunióban szerzett gyermekkori élmények egyedi nézőpontját gyakran dicsérik.

Egyes olvasók egyes történeteket nem találtak megfelelő minőségűnek, ami a gyűjtemény következetlenségére utal. Kritika érte a politika használatát, és egyesek túlságosan öncélúnak vagy nagyképűnek érezték az írásokat. Emellett néhány kritika megemlítette az elbeszélés ismétlődését, valamint a klisékre és a fárasztó elbeszélői technikákra való hajlamot.

(16 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Love Like Water, Love Like Fire

Könyv tartalma:

"Nem tudjuk abbahagyni ennek a könyvnek a lapozgatását." -- Ilya Kaminsky, New York Times Book Review

" A Szeress, mint a víz, szeress, mint a tűz rendkívüli könyv: vicces és mély, megindító és provokatív. Ritkán ábrázolták az életet a volt Szovjetunióban (vagy bárhol máshol) a szárnyaló megfigyelés és a finoman kidolgozott részletek ilyen gazdag keverékével. Ez egy pompásan felépített gyűjtemény az egyik legszellemesebb és legértőbb írónk tollából." -- Molly Antopol, a The UnAmericans szerzője.

"Mihail Iossel egy zseni, egy komikus látnok Gogol, Keret, Barthelme és Saunders hagyományában." -- Brian Morton, az Este indulunk és a Florence Gordon szerzője.

A Szovjetuniót megalakulása pillanatától kezdve gyalázták és csodálták, démonizálták és idealizálták. Sok zsidó az orosz forradalom által bevezetett új társadalomban látta a megváltást a nélkülözésekkel és halálos pogromokkal teli shtetl-életből. Szovjet-Oroszországban azonban hemzsegett az antiszemitizmus, és egy Leningrádban felnövő zsidó fiú korán, keményen és tartósan megtanulta a leckét.

Mihail Iossel húsz története a szovjet gyermekkorról és felnőttkorról, a disszidensségről és az azt követő emigrációról kíméletlenül és megrendítően szellemes és humoros, miközben a szeszélyes és gyakran veszélyes valóság mindennapi abszurditásait írja le.

Mikhail Iossel 1986-ban emigrált az Egyesült Államokba az egykori Szovjetunióból, és a montreali Concordia Egyetem angol szakos docense. Történetei és esszéi többek között a New Yorkerben, a New York Times Magazine-ban és a Best American Short Stories-ban jelentek meg.