Értékelés:
A könyv áttekintést nyújt a szövetségesek 1943-as szicíliai inváziójáról, kitérve a hadműveleti részletekre és a különböző katonai erők szerepére. Bár a könyv a hadjárat kulcsfontosságú aspektusait tárgyalja, egyes olvasók úgy érezték, hogy hiányzik belőle az alapos elemzés és a részletesség, ami vegyes fogadtatásban részesült.
Előnyök:Megbízható bevezetést nyújt a szicíliai hadjáratba, információkat tartalmaz az olasz erők szerepéről, jó hátteret nyújt a szembenálló tervekről és erőkről, hasznos kronológiákat és térképeket tartalmaz, és informatív anélkül, hogy túlságosan összetett lenne.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy találta, hogy a könyv nem elég mélyreható, mivel úgy érezte, hogy a kampány összetettségét túlságosan leegyszerűsíti, és a stratégiák és taktikák részletesebb elemzése is előnyére válhatna. Egyes szempontok elsietettek, és a térképek nem feltétlenül illeszkednek jól a szöveghez.
(16 olvasói vélemény alapján)
Sicily 1943: The Debut of Allied Joint Operations
A Husky hadművelet, az 1943 júliusában Szicíliában végrehajtott angol-amerikai kétéltű partraszállás volt az összes későbbi szövetséges kétéltű hadművelet, többek között Salerno, Anzio és a normandiai D-nap kísérleti terepe. A Husky stratégiai célja az volt, hogy Olaszországot kivonják a háborúból, és ez a küldetés végül sikeresnek bizonyult. Ugyanakkor azt is demonstrálta, hogy Nagy-Britannia és az Egyesült Államok egyre inkább képes volt rendkívül összetett, kombinált fegyveres támadásokat végrehajtani, amelyek nemcsak kétéltű partraszállásokat, hanem légi támadásokat is tartalmaztak. Sok tekintetben ez volt az előfutára minden modern közös hadműveletnek a közelmúltbeli iraki és afganisztáni háborúk során, mivel két különböző hadsereg és haditengerészet a saját parancsnoki és irányítási módszereivel igazította ki gyakorlatát egy harmonikus művelet végrehajtása érdekében. Ez szöges ellentétben állt az egyre kevésbé működő német-olasz szövetséggel, amely végül Szicíliában szétesett.
A szicíliai hadművelet nem csak a kombinált fegyveres taktika taktikai fejlődésének vízválasztóját jelentette, hanem a szövetségesek jövőbeli közös műveletei szempontjából is fontos próbatétel volt. A magas rangú brit parancsnokok az 1943 februárjában a tunéziai Kasserine-hágónál bekövetkezett kudarcot követően az észak-afrikai hadszíntérről a tapasztalatlan amerikai hadsereg harci képességeiről alkotott ferde és elutasító véleményükkel távoztak. Szicília azt bizonyította, hogy az amerikai hadsereg gyorsan megtanulta a leckét, és immár képes volt a brit hadsereggel egyenrangú félként harcolni.
A szicíliai hadjárat tartalmazott némi nagy drámát, amikor Patton átvette a hetedik amerikai hadsereg gyeplőjét, és a hadszíntérparancsnokság szabályait megkerülve merész versenyt futott az észak-szicíliai partvidéken fekvő Palermo elfoglalásáért. Patton eltökélt szándéka volt, hogy Kasserine után egy ügyes taktikai parancsnok kezében bizonyítsa az amerikai hadsereg képességeit. Amikor a kemény német ellenállás megállította Montgomery fő támadását a hegyeken keresztül Messinába, Patton úgy állt hozzá, hogy elsőként éri el a kulcsfontosságú szicíliai kikötőt és vet véget a hadjáratnak.
A szicíliai hadjárat is elég sok ellentmondást tartalmaz, beleértve a korai légi támadások katasztrofális problémáit és azt, hogy a szövetségesek nem tudták lezárni a Messinai-szorost, ami lehetővé tette a németek számára, hogy a legjobb erőik nagy részét visszavonják.
