Symbolism in Religion and Art
Charles Thomas Taylor valamennyi korábbi írása arra tett kísérletet, hogy feltárja azt az egyetemes racionális alapot, amely az emberi létet legjobban tápláló különböző etikai, politikai és gazdasági rendszerek alapját képezi.
Látens felismeréssel, hogy a szimbolizmus jelenléte az emberiség más területein - például a vallásban vagy a képzőművészetben - alapvetően etikai értéket közvetít, Taylor új könyvében a vallás és a művészet etikai élet szempontjából való aktuális relevanciáját vagy irrelevanciáját vizsgálja. A természet és a művészet szépségének megbecsülését általában nem az érzéki és érzelmi kielégülés azon érzésének pótlásaként üdvözlik, amely elkerülhetetlenül az emberi szükségletek kielégítésére irányuló sikeres racionális törekvésből fakad, hanem az öröm és a boldogság kiegészítő forrásaként.
A vallás emberi ügyekben való megtapasztalásának Taylor által végzett értékelésének eredménye nem áll ilyen jól, olyan okokból, amelyeket szisztematikusan és részletesen ismertet. Bár a könyv úgy tekinthető, hogy az emberi gondok bármelyik területén kínál néhány új és eredeti gondolatot, alapvetően kulturális antropológiai mű, amely megpróbálja integrálni - vagy bizonyos esetekben nem integrálni - a vallás és az esztétika periférikus gondjait egy központi etikai vízióval fajunk jövőjéről.