Sculpting Simulacra in Medieval Germany, 1250-1380
Ez a tanulmány a gótikus szobrászatra adott képzeletbeli, nem vallásos válaszokkal foglalkozik német nyelvterületen, és nyomon követi az „élő szobor” és a szimulákrum magas- és késő középkori fogalmait a vallási, laikus és utazási irodalomban, valamint a XIII-XIV. századi szobrászatban rejlő szubjektív és intuitív lehetőségeket vizsgálja.
A tanulmány a művek széles skálájával foglalkozik, az úgynevezett naumburgi mester életművétől Freiburg-im-Breisgaun át a bécsi és prágai császári művészetig. A szobrok mint élő szimulákrák, a valóságot helyettesítő tényszerű jelenlétekként kínálják fel magukat nézőik képzeletbeli horizontjának. Azzal, hogy a gótikus szobrászatot a szakrális imago tudatos alternatívájaként fogja fel, a könyv a háromdimenziós képek funkciójának, előállításának és használatának újfajta megértését kínálja a késő középkori Németországban.
A nézők és a műalkotások, a képzeletbeli és a valóságos közötti határok elmosódásával a szobrok meghívják nézőik spekulációit, és ily módon instabil, örökké változékony és élő jelentést hoznak létre. A könyv az első művészettörténeti kísérlet a német gótikus szobrászat sajátos jellegének - amelynek nagy részét soha nem dokumentálták teljes mértékben - elméletileg történő megragadására, és az első angol nyelvű áttekintést nyújtja e művek történetírásáról.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)