Szín és karakter: A West Charlotte High és az amerikai oktatási egyenlőségért folytatott küzdelem

Olvasói vélemények

Pamela Grundy „Color and Character” című könyve részletes történelmi beszámolót nyújt a West Charlotte High Schoolról, kiemelve annak szerepét a faji integrációért és az amerikai oktatási reformért folytatott küzdelemben. Rávilágít mind az iskolának az évtizedek során elért eredményeire, mind az iskola előtt álló kihívásokra, és a faj, az osztály és az oktatás tágabb társadalmi kérdéseire is reflektál.

⬤ Átfogó és magával ragadó történetmesélés, amely megragadja a West Charlotte High School szellemiségét.
⬤ Mély betekintést nyújt a szegregáció és az integráció történetébe az oktatásban.
⬤ Bátorító és inspiráló elbeszélés, amely az öregdiákok és a pedagógusok körében egyaránt visszhangra talál.
⬤ Jól megalapozott kutatás, ami nélkülözhetetlen olvasmány az amerikai szegregált iskolák megértéséhez.
⬤ Elismeri a különböző egyének hozzájárulását és a politikák hatását az iskolai közösségre.

⬤ Néhány kritikus úgy érezte, hogy jelentős hiányosságok vannak bizonyos személyek és szervezetek, például a szülői szövetség szerepét illetően.
⬤ Néhány olvasó megjegyezte, hogy a szerző talán nem teljesen mutatja be West Charlotte teljes történetét, különösen bizonyos évtizedekben.
⬤ Néhány kritika a könyv fókuszával kapcsolatban, azt sugallva, hogy a könyv többet vizsgálhatott volna konkrét sikeres programokról és azok hatásairól.

(12 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Color and Character: West Charlotte High and the American Struggle over Educational Equality

Könyv tartalma:

Egy olyan időszakban, amikor a faji és az egyenlőtlenség uralja az országos vitákat, a West Charlotte High School története megvilágítja a faji és gazdasági deszegregációnak az oktatási egyenlőség előmozdítására való felhasználásának lehetőségeit és kihívásait. A West Charlotte 1938-ban szegregált iskolaként nyílt meg, amely az észak-karolinai Charlotte növekvő afroamerikai lakosságának törekvéseit testesítette meg.

Az 1970-es években, amikor Charlotte bíróság által elrendelt buszoztatásba kezdett, a fekete és fehér családok a West Charlotte-ot az ország legintegráltabb nagy iskolarendszerének ünnepelt zászlóshajójává tették. De ahogy a huszadik század a végéhez közeledett, és egy új bírósági végzés megszüntette a faji alapú buszozást, a charlotte-i iskolák újra szegregálódtak az osztályok és a fajok mentén. A West Charlotte lett a város legszegényebb, legrosszabbul teljesítő középiskolája, ami szembetűnő emlékeztetője azoknak az embereknek és helyeknek, amelyeket Charlotte gyors növekedése maga mögött hagyott.

Bár az elkötelezett tanárok továbbra is oktatják a gyerekeket, az iskola kihívásai aláhúzzák az újraszegregáció fájdalmas következményeit. A diákokkal, pedagógusokkal és öregdiákokkal készített, közel két évtizedes interjúk alapján Pamela Grundy egy közösség szeretett iskolájának történetét használja fel arra, hogy egy szélesebb körű amerikai történetet meséljen el az oktatásról, a közösségről, a demokráciáról és a faji hovatartozásról - miközben kérdéseket vet fel az iskolai reformok mai stratégiáival kapcsolatban.