Olvasói vélemények
Összegzés:Manning Johnson „Szín, kommunizmus és józan ész” című könyvét az olvasók kiemelik, mint a fekete közösség kommunista programok általi manipulációjának tanulságos és értékes vizsgálatát, és a kortárs faji kérdések és az amerikai politikai dinamika megértéséhez elengedhetetlen olvasmányként ajánlják. A kritikák azonban elsősorban a nyomtatott kiadás rossz minőségére és a tartalom potenciálisan ellentmondásos jellegére összpontosítanak, amit egyes olvasók zavarónak találnak.
Előnyök:⬤ Fontos történelmi betekintést nyújt a fekete amerikaiak kommunista szervezetek általi manipulálásába.
⬤ Jól megírt és hozzáférhető; sok kritikus szerint könnyen olvasható.
⬤ Hihetetlenül aktuálisnak tartják a mai amerikai társadalmi és faji kérdéseket illetően.
⬤ Mind a fekete közösségek, mind a szélesebb közönség számára kötelező olvasmánynak tartják, hogy megértsék a mögöttes társadalmi motivációkat és programokat.
⬤ Néhány kritikus nagyra értékelte egy volt kommunista bennfentes nézőpontját és a politikai stratégiákról szóló felfedezéseket.
Hátrányok:⬤ Sok olvasó a jelenlegi kiadás rossz nyomdai minőségéről számolt be, jelezve, hogy az egy fénymásolatnak tűnik.
⬤ A tartalom polarizáló lehet, és nem minden közönség, különösen a különböző politikai meggyőződésűek nem biztos, hogy jól fogadják.
⬤ Egyesek számára a nézőpontok és érvek nyugtalanítóak vagy nehezen elfogadhatóak lehetnek, különösen az olyan témák tekintetében, mint a polgárjogi mozgalom és a kortárs politikai mozgalmak.
(126 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Color, Communism and Common Sense
Könyv tartalma:
Íme egy fekete amerikai kommunista története, aki kiábrándult a kommunizmusból, és megírta ezt az elrettentő történetet a tapasztalata veszélyeiről. A szerző szerint: „Tíz évig dolgoztam a kommunizmus ügyéért.
Elkötelezett „elvtárs” voltam. Minden tehetségemet és erőfeszítésemet buzgón arra fordítottam, hogy a kommunizmus diadalra jusson Amerikában és az egész világon. Számomra a kapitalizmus vége a bőség, a béke, a jólét és az egyetemes elvtársiasság végtelen időszakának kezdetét jelentette volna.
Minden faji és osztálykülönbség és konfliktus örökre megszűnne a kapitalisták, kormányuk és támogatóik felszámolása után... Kevéssé ismertem fel, amíg mélyen bele nem keveredtem a Vörös Összeesküvésbe, hogy az igazságos és látszólagos sérelmeket arra használják ki, hogy az idealizmust hideg és kíméletlen fegyverré változtassák a kapitalista rendszer ellen - hogy ez az a cél, amelyre a négerek körében a kommunista erőfeszítések irányulnak.
Valóban, abban a hiú hitben léptem be a vörös összeesküvésbe, hogy ez az út egy „új, jobb és felsőbbrendű” világtársadalmi rendszerhez vezet. Tíz évvel később, alaposan kiábrándulva, elhagytam a kommunizmust”.
Az előszóból.
