Színes bőrű bálnavadász kapitányok: Amerika első érdemrendje

Olvasói vélemények

Skip Finley „Whaling Captains of Color” című könyvét nagyra értékelik a bálnavadászatról szóló alapos kutatásai és lebilincselő történetmesélése miatt, különös tekintettel a színesbőrű férfiak e területen elért eredményeire. Sok olvasó informatívnak, inspirálónak és történelmileg jelentősnek találta, mivel betekintést nyújt az amerikai történelem egy kevésbé ismert aspektusába és a bálnavadász szakmán belüli faji dinamikába.

⬤ Jól kutatott és megírt
⬤ egyedülálló perspektívát nyújt a színesbőrű bálnavadász kapitányokról
⬤ informatív és inspiráló
⬤ lenyűgöző történeteket és történelmi kontextust tartalmaz
⬤ megnyugtató hatás
⬤ jó betekintést nyújt a színesbőrűek kihívásaiba és teljesítményeibe egy brutális szakmában
⬤ érdekes elsődleges források és bibliográfia a további kutatáshoz.

Néhány olvasó nem talált hibát, de van említés egy esetleges eltérésről az alacsonyabb csillagokkal kapcsolatos, tévesnek tűnő értékelésekkel kapcsolatban. A kritikák többségében nem jegyeztek fel jelentős kritikát.

(16 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Whaling Captains of Color: America's First Meritocracy

Könyv tartalma:

A bálnavadászat, mint iparág történetét ezen a kontinensen jól elmesélték már könyvekben, köztük néhány bestsellerben is, de amit még nem meséltek el, az a bálnavadászat színesbőrű vezetőinek története egy olyan korban, amikor az egyetlen másik lehetőség a rabszolgaság volt. A bálnavadászat volt az egyik első olyan amerikai iparág, amely sokszínűséget mutatott. Egy ember nem azért lett kapitány, mert fehér volt vagy jó kapcsolatokkal rendelkezett, hanem mert tudta, hogyan kell bálnát ölni. Útközben megtanulhatott navigálni, olvasni és írni. A bálnavadászat izgalmas alternatívát jelentett a szárazföldi élethez képest.

Finley bálnavadászmúzeumokban, könyvtárakban és magánarchívumokban található archív felvételek és olyan emberekkel készített interjúk alapján, akiknek az ősei bálnavadászmesterek voltak, több mint 50 fekete bálnavadászkapitány életéből gyűjti össze történeteit, hogy megrajzolja, milyen volt ezeknek a színesbőrű vezetőknek az élete a nyílt tengeren.

Valahányszor egy hajó észrevett egy bálnát, egy csoport, gyakran a kapitányt is beleértve, beugrott egy kis csónakba, odacéloztak a bálnához, és megtámadták azt, néha a kapitány adta le a gyilkos csapást. Az első, második vagy harmadik tiszt és a csónakkormányos idővel egyre felelősségteljesebb szerepekbe kerülhetett. Finley elmagyarázza, hogy ez a készségeken alapuló rendszer hogyan juttatta a színesbőrű kapitányokat a kormányrúdhoz.

A könyv zárásaként tények és frakciók szövetkeznek az iparág megölésére, többek között a háborúk, az időjárás, a rossz irányítás, a rossz ítélőképesség, a betegségek, az elavulás és a nem megújuló természeti erőforrás. Ironikus módon a polgárháború vége lehetővé tette, hogy az afroamerikaiak, akik kapitányok voltak, kilépjenek a nehéz és veszélyes foglalkozásból - és helyet csináljanak a Zöld-foki szigetekieknek, akik felvették a köpenyt, szó szerint az iparág végét.