Értékelés:
Emily Noyes Vanderpoel könyvét a színelmélet mélyreható analitikus megközelítése miatt ünneplik, amely történelmi műalkotásként és gyakorlati útmutatóként egyaránt jelentős. Míg sok olvasó nagyra értékeli a tartalmát, néhányan kritizálják magának a fizikai könyvnek a minőségét, és nyomdai problémákat és hiányzó oldalakat emlegetnek.
Előnyök:⬤ A színelmélet briliáns analitikus megközelítése.
⬤ Gyönyörű színes táblák és lebilincselő szöveg.
⬤ A terület női úttörőjének elismerése.
⬤ Magával ragadó és kincs a művészek és művészetkedvelők számára.
⬤ Kiváló gyakorlati referencia a pályakezdő művészek számára.
⬤ Sok példány rosszul nyomtatott, színes helyett fekete-fehér táblákkal.
⬤ Hiányzó oldalakkal és általános minőségellenőrzéssel kapcsolatos problémák.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy túlárazott, különösen a nyomtatás minőségéhez képest.
⬤ Egyes vélemények szerint ez csak az eredeti szkennelt másolata, jelentős hibákkal.
(18 olvasói vélemény alapján)
Color Problems: A Practical Manual for the Lay Student of Color
Emily Noyes Vanderpoel (1842-1939) művész, gyűjtő, tudós és történész volt a 20. század hajnalán.
Első és legjelentősebb műve, a Color Problems: A Practical Manual for the Lay Student of Color című műve átfogó áttekintést nyújt a korabeli színelmélet főbb elképzeléseiről, valamint a színelemzés és a színkölcsönhatás vadul eredeti megközelítéseiről. A 21. századi szemüvegen keresztül úgy tűnik, mintha évtizedekkel e mozgalmak előtt botlott volna bele a századközépi dizájnba és a minimalizmusba.
A virágfestészet és a dekoratív művészetek - a korabeli nők számára "megfelelőnek" tartott témák - álcája és műfaja alatt festészeti kézikönyvként bemutatva munkáját, a színelmélet alaposan tanulmányozott, mégis egyedülállóan költői megközelítését tudta bemutatni, amelyet később a férfiak is átvettek és népszerűsítettek, és a kortárs művészeti tanszékeken mindenütt jelenvalóvá vált. Figyelemre méltó leleményessége egy sor 10 x 10-es, rácsos négyzetben ragyog, amelyek a tényleges tárgyakból származó színarányokat elemzik: Asszír csempék, perzsa szőnyegek, egy egyiptomi múmiatartó, sőt még egy teáscsésze és egy csészealj is.
Vanderpoel alapos kerámiaismerettel rendelkezett, és számos darabot elemzett személyes gyűjteményéből. A folyamatát viszonylag titokzatosnak hagyja, de ami egyértelmű, ahogy John Ptak történész és tudományos blogger megjegyzi, hogy Vanderpoel "nem annyira magának a színnek az összetevőit igyekezett elemezni, hanem inkább a színek képzeletre gyakorolt általános értelmező hatását igyekezett számszerűsíteni".