Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Singapore Stories: Language, Class, and the Chinese of Singapore, 1945-2000
Szingapúr történelmét széles körben összemossák gazdasági sikerének történetével. Szingapúr történelmét a császárkorszakban a kereskedelem csomópontjaként elért fénykorától a modern városállamig, amely polgárai többségének magas életszínvonalával büszkélkedhet, általában az uralkodó elit szemszögéből vizsgálják.
Az 1998-ban és 2000-ben két kötetben megjelent Lee Kuan Yew emlékiratai, a The Singapore Story (A szingapúri történet) a nemzet múltjának ezt a felülről irányított, végleges elbeszélését testesíti meg. A háború utáni Szingapúr története nagyrészt a nemzet vezetői által hozott döntések sorozatára redukálódott. Kevés létező tanulmány vizsgálja az átlagemberek szerepét és tapasztalatait Szingapúr háború utáni történelmében.
Nincs olyan, amely ezt néprajz, oral history és kollektív életrajz segítségével tenné. Ez a könyv egy olyan kritikai tanulmányban, amelynek nincs párja a szingapúri történelemről szóló eddigi munkák között, elveti azt a homogén történelmi tapasztalatot, amelyet általában feltételeznek Szingapúr 1945 utáni nemzeti múltjának megírásakor, és feltárja, hogy a szingapúri kormány által kulturális és gazdasági céllal bevezetett egységes nyelvpolitika hogyan hozott létre a szingapúri kínaiak körében alulértékelt társadalmi és gazdasági megosztottságot mind a családok között, mind a családokon belül.
Azt is bemutatja, hogy a szingapúri kínai társadalmon belüli különböző gazdasági, nyelvi és kulturális törésvonalak feltérképezése hogyan adhat új és kritikus dimenziókat a nemzet múltjának és jelenének megértéséhez. A szerző szerint ezek közül a legfontosabbak azok a folyamatok, amelyek a városállamban az osztályszerkezetek kialakulása és megszilárdulása mögött állnak, mint például az angol nyelv mint a lehetőségeket teremtő tőke egyik formája növekvő értéke.