Színkeverés és festékmunka

Eredeti címe:

Colour Mixing And Paint Work

Könyv tartalma:

ELŐSZÓ E kis könyv célja, hogy a festők, táblázók és dekoratőrök számára egy olyan kézikönyvet nyújtson, amelyre nagy szükségük van. Tulajdonképpen egy kézzelfogható kézikönyv a gyakorlati ember, a művészeti tanuló és mindazok számára, akik bármilyen módon kapcsolatban állnak a festékekkel és a festészettel. A könyv a gyakorlott munkásoknak és a kezdőknek egyaránt tetszeni fog. A festékkeverésről szóló munkaismeretek teljes mértékben adottak. Ez elengedhetetlen annak, aki maga keveri a festékeit, és nem lehet nem érdekes azok számára, akik már bekevert festéket vásárolnak. A színkeverés teljes művészete és tudománya világosan és tömören van kifejtve. Az e témával foglalkozó fejezeteknek sok munkát szenteltünk, mivel nagyon nagy jelentőséggel bírnak. Végül pedig egy hasznos táblázatokat tartalmazó függelékkel egészült ki. Ezek feltétlenül értékesnek bizonyulnak az olvasó számára. Az író a Cambridge-i Egyetemen töltött több a1 év alatt tudományos szempontból tanulmányozta a festékek kémiáját és egymással való reakcióit. A kémiai formulákról azonban nem tett említést, a témát úgy kezeli, hogy a laikusok számára is könnyen érthető legyen. A festék szilárd por, amelyet folyadékkal kevernek. A szilárd anyagot pigmentnek, a folyadékot pedig hordozóanyagnak nevezzük. Kezdettől fogva nyilvánvaló, hogy a száraz por alkalmazása a színezés eszközeként abszurd és kivitelezhetetlen, és szükség van egy olyan hordozóra, amely a port összefogja, mielőtt azt fel lehet vinni.

Járművek. -Az általában használt folyadék a lenmagolaj, amelyet lenmagból nyernek. A nyers olaj lassan szárad, és kemény filmet képez. A forralt olaj - olyan olaj, amelyhez egy szárítóanyagnak nevezett anyagot adtak, hogy meggyorsítsák a kemény film kialakulását vagy száradását. A lenmagolaj a levegő oxigénjével egyesülve képezi ezt a filmet. A szárító a levegőre hatva könnyebben egyesül az oxigénnel, amelyet azután a C. M. I B 2 SZÍNKEVERT olajnak ad. Így a festék száradása felgyorsul. A túl sok szárító hozzáadása az olaj túlzott oxidációját eredményezheti, ami rontja a festék szívósságát és rugalmasságát. A lassan száradó festékek a legtartósabbak, ezért nem célszerű sok szárítószert használni. Gallononként legfeljebb 5-10 százalékot szabad hozzáadni. A szárítót soha nem szabad a már kikevert festékekhez adni, mivel ezeket használatra készen árulják. A terpentin illóolaját tulajdonságai miatt gyakran használják a festék hígítására. Színtelen, illékony, gyúlékony folyadék, könnyebb, mint a víz, és könnyen keveredik az olajjal. A terpentin hatása a festékben az, hogy sima felületet - azaz nem fényes felületet - eredményez. Ezt a hatást néha befejező festékként keresik, de gyakrabban használják alapozó festékrétegként, amelyre a végső festékréteg kerül. A festék jobban tapad erre a sima felületre, mint a fényesre.

Úgy tűnik, hogy a terpentin akadályozza az olaj és a pigmentek egyesülését, és ezért lényeges, hogy ha terpentint kell hozzáadni, akkor azt az olaj és a pigmentek összekeverése után tegyük hozzá. I ANYAGOK 3 A terpentin illékonyabb, és nem köti meg a pigmentet, mint az olaj, ezért a festék kevésbé rugalmas és kevésbé tartós. A benzol vagy a petróleum is használható, de nem olyan kívánatosak, mint a terpentin. Szárítószerek. A festékszárító ólom- vagy néha mangán-oxid. Mindkettő oldódik olajban. Hatásuk, ahogyan azt már elmagyaráztuk, az, hogy oxigént vesznek fel a levegőből, amit az olajnak adnak át...