Színpadi vér - Öt viharos év a Nemzeti Színház korai életében

Olvasói vélemények

Michael Blakemore könyve mélyreható és lebilincselő betekintést nyújt a brit Nemzeti Színház történetébe, kiemelve mind a művészi eredményeket, mind a korai éveket alakító személyes konfliktusokat. A szerző részletesen beszámol arról, hogyan dolgozott együtt olyan színházi legendákkal, mint Laurence Olivier és Peter Hall, miközben lenyűgöző anekdoták, kritikai megfigyelések és a színház gyakran viharos környezetének személyes nézőpontja keveredik benne.

Gyönyörűen megírt, magával ragadó próza, amely egyedülálló betekintést enged a Nemzeti Színház történetébe. Lenyűgöző bennfentes nézőpontot, jól megrajzolt jellemrajzokat kínál a színház kiemelkedő alakjairól, és jelentős történelmi összefüggéseket. A könyvet élvezetes olvasmányként jellemzik, ami a színházrajongók és a szakemberek számára egyaránt vonzóvá teszi.

Néhány olvasó úgy találta, hogy időnként unalmas, vagy túlságosan a személyes sérelmekre összpontosít, ahelyett, hogy objektívebben mesélné el az eseményeket. Aggályosnak tartják a szerző vélt keserűségét és napirendjét, ami ronthatja az elbeszélés általános elismerését. Kevésbé lehet lebilincselő azok számára, akik nem ismerik a színházi világ bonyodalmait.

(59 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Stage Blood - Five tempestuous years in the early life of the National Theatre

Könyv tartalma:

1971-ben Michael Blakemore Laurence Olivier társrendezőjeként csatlakozott a Nemzeti Színházhoz. A National, amely még mindig az Old Vicben működött, az átmenet pillanatában volt, és várta a költözést a hatalmas új otthonába, a londoni South Bankra.

A bőkezű támogatásra támaszkodó színháznak szüksége volt egy kiterjedt, magas rangú támogatói hálózatra. Olivier, az előző nemzedék lelkiismeretes és briliáns autokratája nem volt alkalmas arra, hogy megbirkózzon ezekkel a politikai következményekkel. Hivatali ideje kezdett szétesni, és a háta mögött 1973-ban Peter Hallt nevezték ki a helyére.

Ahogy a brit élet más területein is, a közszolgálat ethosza, amelyet Olivier képviselt, visszavonulóban volt. Miután nyolc produkciót állított színpadra a National számára, Blakemore egyre kényelmetlenebbül érezte magát Hall kormányzása alatt.

A Színpadi vér az őszinte és olykor fájdalmasan vicces története azoknak az eseményeknek, amelyek 1976-ban drámai távozásához vezettek. Felidézi a színházi diadalokat és kudarcokat, az Olivierrel való ingatag kapcsolatát, beleértve a Hosszú napok útja az éjszakába című darab rendezését, az extravagáns vacsorákat Hall Barbican-i lakásában Harold Pinterrel, Jonathan Millerrel és a többi munkatárssal, az új épület megnyitását, valamint Blakemore bátor és félreértelmezett döntését, hogy felemeli szavát.

Tizenöt évig nem tért vissza a Nationalhez.