Értékelés:
A könyv a rasszizmus összetett és árnyalt természetével foglalkozik, és kritikával illeti a színtévesztés és a fehér felsőbbrendűség körüli uralkodó elképzeléseket. Különböző témákat és példákat dolgoz fel különböző kontextusokból, hogy feltárja, hogyan állandósul a rasszizmus nyíltan és finoman egyaránt. Bár értékes meglátásokat nyújt és kritikus gondolkodásra ösztönöz, néhány olvasó úgy találta, hogy a szerző általánosításai a rasszizmusról időnként túlságosan leegyszerűsítőek.
Előnyök:⬤ Átfogó és kihívást jelentő vitát folytat a rasszizmusról és a színtévesztésről.
⬤ Értékes meglátásokat és kritikát nyújt a rasszizmus transznacionális és történelmi perspektíváiról.
⬤ Arra ösztönzi az olvasókat, hogy kritikusan gondolkodjanak a fajról és a rasszizmusról alkotott felfogásukról.
⬤ A szerző bátorságról tesz tanúbizonyságot egy tabu és ellentmondásos téma kezelésében.
⬤ Néhány kritikus úgy érezte, hogy a szerző általánosításai a rasszizmusról és a fehérekről túlságosan leegyszerűsítőek.
⬤ A bevezető hosszúsága és összetettsége egyes olvasók számára visszatartó erővel bírhat.
⬤ Úgy tűnt, hogy a könyv egyes állításai nem elég árnyaltak, különösen az egyének rasszizmussal kapcsolatos motivációit illetően.
(2 olvasói vélemény alapján)
Colorblind Tools: Global Technologies of Racial Power
A feketeellenesség és a fehér felsőbbrendűség négy kontinensre kiterjedő tanulmánya azt mutatja, hogy a színtévesztés nem új, és nem is a rasszista ideológia altípusa, hanem a rasszizmus konstitutív technológiája.
A Colorblind Tools című könyvében Marzia Milazzo a feketeellenesség és a fehér felsőbbrendűség transznacionális bemutatását kínálja, amely szembemegy a jelenlegi fajelméletet átható, a történelmi változásokra helyezett domináns hangsúlyozással. Szerinte a változás hangsúlyozása figyelmen kívül hagyja a múlt kritikus tanulságait.
A Brazíliában, Kubában, Mexikóban, Panamában, az Egyesült Államokban és Dél-Afrikában keletkezett, több tudományágat és műfajt felölelő faji témájú szövegek gazdag archívumát összegyűjtve Milazzo a gyarmati modernitás kezdeteitől napjainkig feltárja a strukturális rasszizmus és a fehér felsőbbrendűségről szóló diskurzusok transznacionális folytonosságát. Eközben nyomon követi az általa színvak eszközöknek nevezett eszközök globális működését: olyan technológiák és stratégiákét, amelyek egyszerre álcázzák és reprodukálják a fehér uralmat. Akár Rijno van der Riet rabszolgatartás védelmét vizsgálja a Cape Colonyban, akár a latin-amerikai eugenikában a faji keveredésről szóló diskurzusokat és azok visszhangját a kortárs elméletekben, akár a fehér "antirasszizmus" buktatóit vagy a chicana indigenista esztétikát, Milazzo bemutatja, hogy a fehérek hogyan tagadják meg kollektíven a rasszizmust, hogy nemzeti határokon átívelő hatalmukat fenntartsák, és hogy a feketeellenes és színvak logikák még egyes dekolonialista irodalmakban is reprodukálhatók. Milazzo úttörő tanulmánya bebizonyítja, hogy a színvakság nem új keletű, nem a rasszista ideológia altípusa és nem is korunk jellemzője. Ez a rasszizmus konstitutív technológiája - olyan eszköz, amely nélkül a mester nem tud meglenni.