Szokatlan büntetés: A Walla Walla-i börtönben, 1970-1985

Olvasói vélemények

A „Szokatlan büntetés” című könyv részletes és jól megalapozott beszámolót nyújt a Washington Állami Büntetés-végrehajtási Intézetről, különösen a viharos 1970-es években. Számos kritika dicséri a lebilincselő elbeszélést, a mélyreható történelmi összefüggéseket, valamint a szerző képességét, hogy összetett történeteket könnyen emészthető módon mutasson be. Az olvasók nagyra értékelik a tényszerű információk és a történetmesélés kombinációját, amely a börtön történetét életre kelti.

⬤ Alaposan kutatott és jól megírt
⬤ lebilincselő és informatív elbeszélés
⬤ magával ragadó történetmesélés, amely életre kelti a történelmet
⬤ gazdag példákat és illusztrációkat tartalmaz
⬤ könnyen olvasható
⬤ betekintést nyújt a börtön dinamikájába és a vezetés változásaiba
⬤ a területet jól ismerők is értékelik.

Néhány olvasó megjegyezte, hogy más hasonló művekhez képest kevesebb vizuális tartalom lehetne; azok, akik nem érdeklődnek előzetesen a börtönök iránt, kezdetben kevésbé találhatják vonzónak a témát.

(22 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Unusual Punishment: Inside the Walla Walla Prison, 1970-1985

Könyv tartalma:

A Szokatlan büntetés részletesen bemutatja az évtizedes börtönkultúra összeomlását körülvevő személyiségeket és megdöbbentő eseményeket, és leírja, hogy a vezetők hogyan építettek ki fájdalmasan egy modern ellenőrzési rendszert.

A Walla Walla-i Washington Állami Büntetés-végrehajtási Intézet egykoron olyan hely volt, ahol az igazgató abszolút hatalmat gyakorolt. Egyetlen szó, és az elítéltet hetekig tarthatták meztelenül egy üres, sötét cellában, vagy a félelmetes elmeosztályra küldhették, ahol a kényszerítésbe a kínzás is beletartozott. Bármely alkalmazottat tetszés szerint ki lehetett rúgni. Az őrök és a rabok "szuper őrizetnek" nevezték.

A változás az 1970-es évek elején kezdődött jó szándékú, de naiv reformokkal. A rabok visszaéltek az új szabadságjogokkal. Káosz alakult ki. Az elítélteknek volt kulcsuk bizonyos börtönterületekre. A motorosok börtönben gyártott chopperekkel üvöltöttek a Nagy Udvaron. Marihuána volt mindenütt, és több százan szívtak heroint. A rabok életeket oltottak ki lábszárral, sőt bombákkal is. A büntetés-végrehajtási tisztek frusztráltan és félve léptek ki vagy néztek félre.

Az új főfelügyelő megkurtította a leginkább diszfunkcionális rabok kiváltságait, és egy drámai éjféli lépéssel távoli börtönökbe küldte a bebörtönzött vezetőket. Az ezt követő törékeny stabilitásban egy őrt meggyilkoltak, hosszú zárlat kezdődött, egy cellablokkban lázadás tört ki, és több mint kétszáz ember töltött egy hosszú, forró nyarat a Nagy Udvaron. Számos tiszt fellázadt, követelve a brutális leszámolást és a szuperőrizetbe való visszatérést. Amikor negyvenketten megtagadták, hogy elfoglalják a helyüket, a főfelügyelő mindannyiukat kirúgta.

A bíróságok közbeléptek, a politika megváltozott, és 1981-ben egy karizmatikus büntetés-végrehajtási vezető - aki a nyilvánosság előtt elbűvölő, a magánéletben pedig zsarnoki - vette át az újonnan létrehozott büntetés-végrehajtási osztály vezetését. Ügyességgel és elszántsággal érvényesítette akaratát, és átalakította a washingtoni büntetés-végrehajtást. Visszatért a rend a büntetés-végrehajtási intézetekbe.