Szolipszizmus, fizikai dolgok és személyes észlelési tér: Szolipszista ontológia, episztemológia és kommunikáció

Eredeti címe:

Solipsism, Physical Things and Personal Perceptual Space: Solipsist Ontology, Epistemology and Communication

Könyv tartalma:

A szolipszizmus olyan ismeretelméleti álláspontot jelöl, amely tagadja a „mások” létezését, azt állítva, hogy az „én” az egyetlen dolog, amiről tudni lehet, hogy létezik. A szofista filozófusok számára az a meggyőződés, hogy „nem tudhatunk semmit, és ha tudunk is, nem tudjuk közölni”, központi eleme ennek az elméletnek.

Mindeddig azonban kevés olyan akadémiai kutatás született, amely megpróbált volna választ adni a szolipszizmus által felvetett sürgető kérdésekre. A szolipszista ontológia: Physical Things and Personal Perceptual Space című könyvében Ural a szolipszizmus újradefiniálását tűzte ki célul a hagyományos filozófiai problémák - például az empirizmus és a racionalizmus - elemzésével és kidolgozásával, valamint a nyelv, a kommunikáció és a jelentés problémáinak megvitatásával. Ural feltárja, hogy ahol a szolipszizmust korábban figyelmen kívül hagyták, ott olyan álproblémák merültek fel, amelyek a problémák forrásait a szóban forgó filozófiai problémákat érintő előítéletekkel leplezik le. Nevezetesen, az ontológia, az episztemológia és a nyelv számos jelenlegi, valamint hagyományos problémája a szolipszizmus diskurzusaiba kötődik.

Ural azt állítja, hogy a szolipszizmus mint filozófiai diskurzus elvetése akadályozza a hagyományos filozófiai gondolkodás új értelmezéseit. Ez a könyv új perspektívát kínál a szolipszizmushoz, olyan fogalmakkal kapcsolatban definiálva azt, mint a „fizikai dolgok”, a „személyes érzékelési tér” és az „identitás”. Fontos, hogy Ural azt javasolja, hogy a szolipszizmus újradefiniálásához nem szükséges az „identitás” megértése. Egy olyan logikai rendszer kiépítésével, amely a kommunikációt és a szolipszizmust egymáshoz kapcsolódónak állítja be, lehetséges az „identitást” mint haszontalan fogalmat elutasítani, és így túllépni a „nem vagyunk képesek kommunikálni” klasszikus szolipszista dilemmáján.

Ez az eredeti kutatás fontos és időszerű hozzájárulás a filozófia területéhez, amely nagy érdeklődésre tarthat számot tanárok, kutatók és diákok számára.