Szomnambulizáló világosság; Az alvajáró Gustav Meyrink műveiben

Eredeti címe:

Somnambulistic Lucidity; The Sleepwalker in the Works of Gustav Meyrink

Könyv tartalma:

Gustav Meyrink (1868-1932), akit leginkább A gólem (1915) szerzőjeként ismerhetünk, az okkultizmussal kísérletezett egy olyan korban, amelyben rengeteg okkult kísérletezés folyt. Az ezoterikus igazság keresőjeként gyakorolta és írta a nyugati ezotéria elemeit - olyan alternatív vallási mozgalmakét, amelyek a titkos spirituális bölcsesség megcsapolásának módszereit követték, és amelyek segítettek meghatározni a korszakot.

Ennek során Meyrink kidolgozta saját üdvösségelméleteit, amelyekben a jóga mint a természetfeletti és paranormális tapasztalatok felé vezető ajtó megnyitásának eszköze szerepelt. Ily módon az élete, akárcsak a fikciója, a liminalitást, a peremvidéken való létezést példázza. E liminális tapasztalat központi szimbóluma a szomnambulista: az anyagi és a spirituális tudatállapotok között létező figura, aki mindkettőhöz hozzáfér, de egyikhez sem tartozik.

Életművében a transzba lépő, az „éber” és a „metafizikai” világok határán vándorló, titkos igazságokhoz hozzáférő, és az unio mystica révén megváltást megvalósító karakterek jelennek meg. Meyrink tehát sokat tud mondani a fin de si cle kulturális légköréről, amikor a huszadik századfordulót a bizonyosság keresése által meghatározott korszaknak tekinti, és a nyugati ezotériát a korszak jelentőségteljes mozgalmának tekinti, azáltal, hogy Meyrinket a társadalmi és spirituális szférák perifériájára helyezi, és az alvajárót a korszak és Meyrink munkásságának egyik meghatározó alakjaként azonosítja, ez a tanulmány visszhangozza Meyrink saját kísérleteit arra, hogy a szomnambulizmus kétértelműségében megtalálja a világosságot.