Értékelés:
Mary McCampbell „Képzeljük el szomszédainkat önmagunknak” című könyve a művészet és a történetmesélés szerepét vizsgálja az empátia előmozdításában, különösen a mai polarizált kultúrában. Különféle irodalmi és művészeti példákon keresztül McCampbell arra bátorítja az olvasókat, hogy lássanak túl a sztereotípiákon, és vegyenek részt mások tapasztalataiban, végül pedig összekapcsolja ezeket a gondolatokat a keresztény tanításokkal és a szeretet gyakorlatával.
Előnyök:A könyvet nagyra értékelik mély meglátásai, hozzáférhetősége és gyönyörű írása miatt. A recenzensek nagyra értékelik McCampbell képességét, hogy erőteljes elbeszéléseket kapcsol össze az empátia témájával, így a könyv egyaránt releváns az irodalomrajongók és azok számára, akik a megosztott társadalomban az együttérzés gyakorlására törekszenek. A személyes növekedés és a lelki fejlődés szempontjából alapvető olvasmánynak tartják, és különösen jól hangzik a keresztény közönség körében.
Hátrányok:Egyes olvasók számára talán nyomasztónak tűnhet a kulturális utalások sokasága, vagy úgy érezhetik, hogy nem minden tárgyalt mű alkalmazható közvetlenül a keresztény tanításokra. Egyesek úgy érezhetik, hogy a könyv érvei ismétlődőnek vagy túlságosan idealisztikusnak tűnhetnek, különösen az erősen polarizált kulturális légkörben.
(11 olvasói vélemény alapján)
Imagining Our Neighbors as Ourselves: How Art Shapes Empathy
Aki online terekben olvas kommenteket, gyakran szembesül az empátia kollektív kulturális elvesztésével. Ez a mélységes veszteség közvetlenül összefügg azzal, hogy képtelenek vagyunk elképzelni a másik életét és körülményeit. Alultáplált empátiaképességünk egy ugyancsak alultáplált képzelethez kapcsolódik. Ahhoz, hogy valóban szeressünk és befogadjunk másokat, gyakorolnunk kell képzelőerőnket, hogy inkább úgy lássuk felebarátainkat, ahogyan Isten látja őket, mint ahogyan a saját elégtelen és kegyetlen címkéink korlátozzák őket. Olyan történetekre van szükségünk, amelyek elítélhetnek bennünket saját mulasztásaink vagy elkövetett bűneink miatt, és lehetővé teszik számunkra, hogy meglássuk felebarátaink gyönyörű, összetett világát, amint önmagunkon túlra tekintünk.
Ebben a könyvben Mary McCampbell azt vizsgálja, hogy az elbeszélő művészet - legyen szó irodalomról, filmről, televízióról vagy könnyűzenéről - hogyan tágítja ki képzeletünket, és ezáltal bátorítja képességünket arra, hogy úgy szeressük felebarátainkat, mint önmagunkat. Az e lapokon szereplő prófétikus művészek - köztük Graham Greene, Toni Morrison és Flannery O'Connor - elbeszélő mesterségük formáján és tartalmán keresztül mutatják meg, hogy a szeretethez képesnek kell lennünk arra, hogy hatékonyan elképzeljük mások életét. Ám annak ellenére, hogy ilyen gazdag lehetőségeink vannak az érzelmi és szellemi fejlődésre, kulturálisan arra neveltek minket, mint fogyasztókat, hogy az olvasás, a nézés és a hallgatás gyakorlatát pusztán fogyasztásként kezeljük.
McCampbell ehelyett ragaszkodik ahhoz, hogy az olyan művészekkel való valódi foglalkozás, akiknek prófétai képessége van arra, hogy olyan művészetet hozzanak létre, amely felébreszt bennünket, felrázhat bennünket a tipikusan önfeledt szellemi kábulatból. A narratív művészetre mint a megtestesülés eszközére és a részvételre, vendégszeretetre és empátiára való meghívásra összpontosít. Ha elolvassuk, megnézzük vagy meghallgatjuk egy tőlünk látszólag különböző ember történetét, ráébredhetünk az emberek közötti nagyon is valós spirituális hasonlóságokra. Az a szándékosság, amely ahhoz szükséges, hogy egy kicsit lemondjunk saját alapértelmezett énközpontúságunkról, a lelki formálódás aktusa. Az Imagining Our Neighbors as Ourselfes bemutatja az utat a kezdeti önreflexiótól a gazdagabb, együttérzőbb kifelé tekintésig, mivel az elbeszélés képessé tesz minket arra, hogy képzeletünket az empátiaképességünk bővítése érdekében gyakoroljuk.