Szórakozással mindenkinek: Az amerikai populáris kultúra története 1830 óta

Olvasói vélemények

LeRoy Ashby „With Amusement for All” című könyve alapos és lebilincselő feltárást nyújt az elmúlt 180 év amerikai szórakoztatóiparának történetéről. Bemutatja, hogy a társadalmi, politikai és kulturális változások hogyan befolyásolták a szórakoztatást, így értékes forrás a popkultúra megértéséhez. Egyes kritikusok azonban hiányosságokat állapítottak meg bizonyos témák lefedettségében.

A könyv jól kutatott, szórakoztató, és átfogó áttekintést nyújt az amerikai popkultúra történetéről. Összekapcsolja a szórakoztatás különböző formáit a szélesebb társadalmi kérdésekkel, így tanulók és rajongók számára egyaránt tanulságos. Sok olvasó lebilincselőnek és informatívnak találta, és dicsérte a különböző szórakoztató médiumok és történelmi összefüggések részletes bemutatását. A popkultúrával foglalkozó egyetemi kurzusok számára is jó forrásnak számít.

Néhány kritikus úgy érezte, hogy a könyv figyelmen kívül hagyott olyan fontos elemeket, mint a fekete kultúra szerepe az amerikai zenében, a gyors- és gyorséttermi ételek hatása a popkultúrára, valamint az internet hatása a szórakoztatásra. Mások megemlítették, hogy az elektronikus változatból hiányoznak az oldalszámok, ami nehézzé teszi a könyv követését. Néhány olvasó sűrűnek találta a könyvet, és azt javasolta, hogy vizuális segédanyagokkal lehetne kiegészíteni. Összességében, bár a könyv alaposságát dicsérik, néhány hiányosságot észleltek bizonyos kulturális jelenségekkel kapcsolatban.

(20 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

With Amusement for All: A History of American Popular Culture Since 1830

Könyv tartalma:

A populáris kultúra sok amerikai számára a mindennapi élet központi részét képezi. Az olyan személyiségek, mint Elvis Presley, Oprah Winfrey és Michael Jordan sokak számára ismertebbek, mint a legtöbb választott tisztviselő. A With Amusement for All az első átfogó története az Egyesült Államok tömegszórakoztatásának két évszázadáról, amely a penny press-től a Playboy-ig, az NBA-től a NASCAR-ig, a big bandtől a hip-hopig, valamint a film, a képregény, a televízió, a sport, a tánc és a zene témakörét is felöleli. A faji, nemi, osztály-, technológiai, gazdasági és politikai kérdésekre gondosan odafigyelő LeRoy Ashby hangsúlyozza, hogy a populáris kultúra egyszerre tükrözi és alakítja át az amerikai kultúrát, és rámutat arra, hogy a szórakoztatóipar világa folyamatosan fejlődik, miközben megpróbál megfelelni a sokszínű közönség igényeinek. A populáris szórakoztatás tendenciái gyakran az amerikai társadalomban egymással versengő ideológiák, étvágyak és értékek közötti feszültségeket tárják fel. Például a tizenkilencedik század végén az amerikaiak olyan "self-made men"-eket öleltek magukhoz, mint John D. Rockefeller és Andrew Carnegie: a kor hírességei voltak P. T. Barnum és James A. Bailey cirkuszmágnások, "Buffalo Bill" Cody vadnyugati sztár, Albert Spalding profi baseball-szervező és John L. Sullivan díjbunyós. Ugyanakkor azonban több női előadóművész is megkérdőjelezte a gyenge, törékeny viktoriánus nőkről alkotott hagyományos elképzeléseket.

Adah Isaacs Menken azzal kápráztatta el a közönséget, hogy olyan harisnyát viselt, amely meztelenül mutatta meg magát, miközben veszélyes mutatványokat hajtott végre lóháton, és a British Blondes nevű buja burleszk csoport előadásai gyakran a női szexuális hatalom és dominancia provokatív képeire összpontosítottak. Ashby leírja, hogy a történelem és a politika gyakran befolyásolja a mainstream szórakoztatóipart. Amikor a XIX. századi cirkuszokban és vadnyugati showműsorokban amerikai őslakosok, feketék és más nem fehérek jelentek meg, az gyakran a megalázó faji sztereotípiák fenntartása érdekében történt - Cody show-műsoraiban a tömeg gúnyolta Ülő Bikát. A huszadik század elejére azonban a fekete mutatványosok a faji feszültségekből táplálkoztak, megerősítve a sztereotípiákat, miközben szatirizálták azokat, és kigúnyolták a rasszista attitűdöket a túlnyomórészt fehér közönség előtt. Évtizedekkel később Red Foxx és Richard Pryor trágár komédiái megváltoztatták az amerikai szórakoztatást. Pryor rövid életű tévéműsorának nyers etnikai anyaga az 1980-as években afroamerikai sitcomok sorozatához vezetett, amelyek a családi élettől az egyetemi életig közös amerikai tapasztalatokat mutattak be fekete szereplőkkel. A mainstream szórakoztatás gyakran társult és szanálta a peremvidéki szórakozásokat a kulturális központ és határainak folyamatos újradefiniálásának folyamatában.

A társadalmi ellenőrzés és a tiszteletreméltóság a merész, erotikus, szenzációs és meglepő dolgokkal versengett, mivel a vállalkozók igyekeztek manipulálni a piac szeszélyeit, irányítani a változó közérzetet, és tőkét kovácsolni a közerkölcs védelmét célzó kampányokból. A rock 'n roll egy ilyen peremkultúra volt.

Az 1950-es években Elvis androgün stílusával elmosta a nemi normákat, és szexuális töltetű előadásaival kihívást jelentett a közerkölcs konvenciói ellen. Az 1960-as évek végére Bob Dylan a népzene társadalmi tudatosságát vitte be a rockszíntérbe, a Beatles pedig a hippi ellenkultúrát karolta fel. Don McLean 1971-es himnusza, az "American Pie" a rock politikai magjának sírfelirataként szolgált, amelyet felváltott az olyan hard rock előadók látványossága, mint a Kiss és Alice Cooper. Bár a Rock 'n Roll nem veszítette el sokkoló képességét, kevesebb mint három évtized alatt annak a fennálló rendnek a részévé vált, amellyel eredetileg szembeszállni akart. A With Amusement for All (Szórakozással mindenkinek) kontextusba helyezi, hogy az amerikaiak 1830 óta mit tettek szórakozásból, bemutatva a társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális erők közötti kapcsolatok kölcsönös jellegét, valamint azt, hogy a szórakoztatóipar hogyan tükrözte, törte meg vagy erősítette meg azokat az értékeket, amelyeket ezek az erők Amerikában képviselnek.