Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Soviet Samizdat: Imagining a New Society
A szovjet szamizdat a szamizdat, a késő szovjet korszak egyik legjelentősebb és legjellegzetesebb jelensége, a szövegek készítésének és megosztásának cenzúrázatlan rendszere kialakulásának és fejlődésének útját követi nyomon. A Szovjetunióban az 1950-es évek közepétől az 1980-as évek közepéig keletkezett földalatti folyóiratok, bulletinek, művészeti fóliánsok és más periodikák széles körű kutatására alapozva Ann Komaromi elemzi a szamizdat szerepét a szovjet állampolgárok körében az elképzelt közösség új formáinak kialakításában.
A disszidenciát elitjelenségként vagy jelentéktelennek minősítették, mivel nem volt kimutatható hatása a szovjet rendszerre. Komaromi megkérdőjelezi ezeket a nézeteket, és bemutatja, hogy a szamizdat által lehetővé tett képzelet az énről és a közösségről erőteljes társadalmi erő lehetett. Megmagyarázza, hogy a szamizdatkultúra résztvevői miért igyekeztek olyan gyakran elválasztani a politikai és a kulturális szamizdatot. Tanulmánya a szamizdat minden formájára vonatkozóan ellentmondásos, az igazság kimondásának fogalmára vonatkozó átfogó definíciót ad, és azt állítja, hogy a szovjet szerzők és olvasók a szamizdatot transzformatívnak élték meg. Ez az érvelés kihívás elé állítja a terület tudósait, hogy válaszoljanak az antropológiai és posztmodern beszámolókkal ellentétes állításokra.
Komaromi az irodalmi elemzés, a történelmi kutatás és a szociológiai elmélet kombinációjával a mai olvasók számára is értelmet ad a szamizdat jelenségének. A Szovjet szamizdat megmutatja, hogy a szamizdat nem egyszerűen egy megszűnt rendszerrel szembeni ellenzéki fellépés eszköze volt. Ehelyett a szamizdat olyan informális tudásközösségeket táplált, amelyek előrevetítették a mai világban az intézmények tekintélyét megkérdőjelező alternatív nézőpontok hasonló jelenségét.