Sztálin és a bomba: A Szovjetunió és az atomenergia, 1939-1956

Olvasói vélemények

David Holloway „Sztálin és a bomba” című könyve átfogó elemzést nyújt a szovjet nukleáris fegyverprogramról, részletesen bemutatva a szovjet tudósok előtt álló tudományos, politikai és ideológiai kihívásokat. A könyv a szovjet archívumokban végzett jelentős kutatásokra támaszkodik, és betekintést nyújt a tudományos közösség és a totalitárius állam közötti dinamikába. Bár értékes történelmi információkat tartalmaz, néhány kritikus megjegyezte a könyv tartósan szovjetellenes elfogultságát és a tudományos részletek bizonyos mértékű redundanciáját, ami ronthatja a történetvezetést.

⬤ Jól kutatott, kiterjedt levéltári munkára alapozva
⬤ A szovjet fizikusközösség és az állami igények közötti kapcsolat éleslátó elemzése
⬤ Részletes beszámoló a nukleáris fegyverek fejlesztésével kapcsolatos kihívásokról
⬤ Kiemeli a szovjet tudósok rugalmasságát és eredményeit
⬤ Az összetett tudományos fogalmak hozzáférhető tárgyalása
⬤ Értékes a hidegháborús kontextus és a kor ideológiai környezetének megértéséhez.

⬤ Néhány kritikus megjegyezte, hogy a könyv következetesen szovjetellenes
⬤ A tudományos magyarázatok túlságosan részletesek, ami a technikai részletek iránt nem érdeklődő olvasókat túlságosan megterhelheti
⬤ Néhány kritikus úgy érezte, hogy a könyv időnként ismétlődik
⬤ A könyv nem foglalkozik bizonyos történelmi személyiségekkel vagy eseményekkel, amelyek mélyebbé tehették volna az elbeszélést.

(17 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Stalin and the Bomb: The Soviet Union and Atomic Energy, 1939-1956

Könyv tartalma:

Negyven éven át a szovjet-amerikai nukleáris fegyverkezési verseny uralta a világpolitikát, a szovjet nukleáris létesítményt azonban titokzatosság övezte. Most, hogy a hidegháború véget ért és a Szovjetunió összeomlott, lehetőség nyílik arra, hogy megválaszoljuk azokat a kérdéseket, amelyek évek óta foglalkoztatják a politikai döntéshozókat és a közvéleményt. Hogyan építette meg a Szovjetunió az atom- és hidrogénbombáit? Milyen szerepet játszott a kémkedés? Hogyan hatott az amerikai atommonopólium Sztálin külpolitikájára? Milyen volt a kapcsolat a szovjet atomtudósok és az ország politikai vezetői között? Ez a lebilincselő könyv ezekre a kérdésekre ad választ, végigkövetve a szovjet nukleáris politika történetét az 1920-as évek fizikai fejlesztéseitől a hidrogénbomba teszteléséig és a nukleáris elrettentés kialakulásáig az 1950-es évek közepén.

David Holloway lebilincselő részletességgel meséli el, hogy Sztálin csak azután indította el az atomprogramot, hogy az amerikaiak Hirosimát bombázták, és megmutatták, hogy a bomba megépíthető; hogyan segítettek a Klaus Fuchs által a szovjeteknek átadott információk az első bomba megalkotásában; hogyan működött együtt a tudományos értelmiség, amelynek olyan emberek is tagjai voltak, mint Andrej Szaharov, a gyanakvó és fenyegető Lavrentij Berija vezette rendőri apparátussal; milyen lépéseket tett Sztálin az U. S. Sztálin elleni fellépés érdekében. az amerikai atomdiplomácia ellen; hogyan mentette meg a nukleáris projekt a szovjet fizikát, és hogyan tette lehetővé, hogy a totalitárius társadalomban a szellemi autonómia szigeteként fennmaradjon; és mi történt, amikor Sztálin halála után a szovjet tudósok azt állították, hogy egy atomháború kiolthatja a földi életet.

Ez a nagyszabású történet rávilágít a hidegháború tetőpontján folytatott szovjet politikára, megvilágítja a sztálini rendszer egy központi, de eddig titkos elemét, és perspektívába helyezi e program mai tragikus örökségét - a környezeti károkat, az intézetek és gyárak hatalmas hálózatát és a nem kívánt fegyverek hatalmas készletét.