Sztálin levelei Molotovhoz: 1925-1936

Olvasói vélemények

A könyv Sztálin Molotovhoz írt leveleit gyűjti össze, betekintést nyújtva Sztálin 1925-1936 közötti politikai gondolkodásmódjába és tetteibe. A könyvet azért dicsérik, mert a zsarnok hírnevén túlmenően egyedülálló nézőpontot nyújt Sztálinról. Ugyanakkor kritika éri, hogy egyes leveleket nem kommentál, és nem fedi le Sztálin egész uralkodásának időszakát.

⬤ Összegyűjti azokat a fontos leveleket, amelyek betekintést nyújtanak Sztálin politikai stratégiáiba és gondolkodásmódjába.
⬤ Egyedülálló perspektívát nyújt, mivel Sztálin kormányzására összpontosít, nem pedig kizárólag elnyomó tetteire.
⬤ Kontextusba helyezi a leveleket, segít megérteni a Szovjetunió történelmi árnyalatait az 1930-as években.
⬤ Lars Lih bevezetője, bár kritikával illeti, meggyőző elemzést nyújt a bürokráciaellenesség szemszögéből.

⬤ A bevezetést szükségtelenül hosszúnak és a tudósok által keményen bíráltnak tartják.
⬤ Néhány betű technikai jellegű, kellő kommentár nélkül, ami összezavarhatja az olvasót.
⬤ A gyűjteményből hiányoznak a Sztálin egész uralkodásának idejéből származó levelek, ami korlátozza a teljesség igényét.
⬤ Néhány olvasó megemlíti, hogy a levelekből hiányoznak az olyan kritikus események, mint a holodomor, ami ronthatja a Sztálin jelleméről alkotott képet.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Stalin's Letters to Molotov: 1925-1936

Könyv tartalma:

Ezért fontos, hogy a) alapvetően megtisztítsuk a pénzügyi és a Gosbank bürokráciát, az olyan kétes kommunisták, mint Bruhanov-Piatakov jajveszékelése ellenére; b) mindenképpen lelőjünk két-három tucat roncsot ezekből az apparátusokból, köztük több tucat közönséges pénztárost. -- J. Sztálin, legkorábban 1930. augusztus 6-án.

Ma olvastam a nemzetközi ügyekről szóló részt. Jól sikerült. A nagyhatalmakkal szembeni magabiztos, lenéző hangnem, a saját erőnkbe vetett hit, a hencegő nagyhatalmak finom, de egyértelmű köpködése a fazékba -- nagyon jó. Hadd egyék meg. --J. Sztálin, 1933 januárja.

1925 és 1936 között, a Szovjetunióban végbement drámai átalakulások időszakában Joszif Sztálin gyakran írt bizalmas barátjának és politikai kollégájának, Vjacseszlav Molotovnak, a Politikai Hivatal tagjának, a Szovjetunió komisszártanácsának elnökének és külügyminiszterének. Ezekben a levelekben Sztálin a politikai eseményekről elmélkedett, vitatkozott a Politbüro tagjaival, és utasításokat adott ki. Az ebben a kötetben összegyűjtött több mint 85 levél Sztálin gondolkodásának - mind személyes, mind politikai - egyedülálló történeti dokumentuma, és értékes fényt vet arra, ahogyan a kormányt irányította, ellenségei megbuktatását tervezgette és a jövőt elképzelte. Ez a korábban szigorúan titkos, egykor szovjet levéltárakban őrzött levelezés most jelenik meg először.

A levelek Sztálint sokféle és drámai helyzetben mutatják be: harcol a pártbeli riválisokkal, például Trockijjal és Buharinnal, próbál manőverezni a kínai forradalom zúgóiban, tárgyal a Nyugattal, ragaszkodik a teljes kollektivizálás befejezéséhez, és elrendeli a gazdasági kudarcok bűnbakjainak kivégzését. És fontos és lenyűgöző információkkal szolgálnak a Szovjetunió pártállami vezetéséről, a pártpolitikáról és magáról Sztálinról - mint adminisztrátorról, mint bolsevikról és mint egyéniségről.

A könyv számos kiegészítő anyagot tartalmaz, amely a leveleket kontextusba helyezi. Az orosz szerkesztő, Oleg V. Naumov és munkatársai jegyzetekkel látták el a leveleket, bevezetik az egyes kronológiai szakaszokat, és egyéb levéltári dokumentumokkal egészítették ki a levelezést. Az amerikai szerkesztő, Lars T. Lih hosszas bevezetőjében meghatározta, hogy mi az újdonság a levelekben, és a levelek segítségével megrajzolja Sztálin mint vezető portréját. Lih rámutat arra, hogy a levelek hogyan segítenek megérteni Sztálin cinizmusának és hitének, manipulációjának és őszinteségének egyedülálló keverékét - a tulajdonságok olyan kombinációját, amely katasztrofális következményekkel járt Szovjet-Oroszország és a világ számára.