Sztálingrád: A német hatodik hadsereg halála a Volgán, 1942-1943: kötet: A véres bukás - 2. kötet: A kegyetlen tél

Olvasói vélemények

A sztálingrádi csatáról szóló könyv részletes kronológiai beszámolót nyújt a hatodik hadsereg hadjáratáról, napi naplókkal, térképekkel és személyes katonaelbeszélésekkel. Ugyanakkor nagyrészt hiányzik belőle a narratív kontextus és az elemzés, ami az alkalmi olvasók számára kevésbé hozzáférhetővé és élvezhetővé teszi. Inkább történészek és hadijátékosok számára szolgál referenciaeszközként.

A könyv vonzó kivitelű, kiváló minőségű térképekkel és fényképekkel. Rendkívül részletes, széles körű információkat nyújt a napi eseményekről, az időjárási viszonyokról, a veszteségekről és az egységek mozgásáról. Egyedülálló perspektívát kínál azáltal, hogy a hatodik hadsereget élő organizmusként kezeli, és a csata emberi oldalát tárja fel. Értékes forrás a taktikai részletek és a műveleti szintű tanulmányok iránt érdeklődők számára.

Az írás hajlamos az ismétlődésre, és hiányzik belőle a narratíva, a kontextus és az elemzés, így az alkalmi olvasók számára nehezen befogadható. A szerzőt azzal vádolják, hogy máshol ingyenesen beszerzett, rosszabb minőségű térképeket használ, és összességében a könyv kritikák szerint lényegében használhatatlan bárki számára, aki Sztálingrád átfogó történetét keresi.

(13 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Stalingrad: The Death of the German Sixth Army on the Volga, 1942-1943: Volume 1: The Bloody Fall - Volume 2: The Brutal Winter

Könyv tartalma:

Sztálingrád: A német hatodik hadsereg halála a Volgán, 1942-1943 című könyv az első olyan publikált mű, amely részletesen bemutatja a hat hónapos sztálingrádi hadjárat minden egyes német hadtest és hadosztály helyzetét minden egyes napra vonatkozóan. A hatodik hadsereg napi hadműveleti jelentéseiből és a német hadsereg főparancsnokságának (OKH) helyzetképeiből (Lage Ost) származó kétkötetes kiadvány a hadsereg oldalainak helyzetét, valamint magának a városnak a harcait mutatja be, olyan részletességgel, amire korábban még nem volt példa.

Sztálingrád volt az a tökéletes vihar, amely egy hadsereg - a német 6. hadsereg - halálához vezetett. A Friedrich Paulus tábornagy vezette, de Adolf Hitler által irányított hadsereg, amely ragaszkodott ahhoz, hogy csapatai az utolsó emberig és golyóig harcoljanak, egy olyan célhoz ragaszkodott, amely továbbra sem volt elérhető közelségben.

Abban a hitben, hogy Sztálingrád az övék lesz, "ha" még egy támadást indítanak a városi romok ellen, a Hatodik Hadsereg nem vette észre, hogy olyan helyzetben van, ahol ha valami rosszul sül el, akkor nem "látja" a közelgő végzetet, amíg nem lesz túl késő. Ez a valami az a masszív szovjet támadás volt, amely olyan hevesen és olyan nagy hadműveleti mélységben törte át a Hatodik Hadsereg mindkét szárnyát, hogy valószínűleg illúziónak tűnt minden remény arra, hogy a bekerített zsebet ilyen szörnyű téli körülmények között kívülről fel tudják szabadítani.

A vereség tehát a Hatodik Hadsereg számára rendben volt, de ezzel még nem ért véget. Adolf Hitler ragaszkodott ahhoz, hogy ez az árja Németország szuperemberei és a szláv Oroszország emberalatti emberei közötti harc lesz.

Ebben a harcban a náci ideológia szerint az emberalattiaknak nincs joguk az élethez. Tekintettel a fasizmus és a kommunizmus sarkalatos ideológiai különbségeire, valamint erre a faji ellentétre, amikor a Vörös Hadsereg 1942 novemberében mégis fölénybe került, és elszigetelte a német erőket Sztálingrád körül, a helyzet garantálta, hogy a Hatodik Hadsereg nemcsak vereséget szenved, hanem a megsemmisülés felé tart, katonáinak nagy részével együtt.