Sztrájkművészet: A kortárs művészet és a felkelés utáni állapotok

Olvasói vélemények

A Strike Art by Yates McKee egy elgondolkodtató könyv, amely a kortárs művészet és a politikai aktivizmus metszéspontját vizsgálja, különös tekintettel az Occupy Wall Street mozgalomra. McKee a személyes elbeszélést elemző meglátásokkal vegyíti, és amellett érvel, hogy a művészet képes inspirálni és mozgósítani a demokratikus törekvéseket a társadalmi küzdelmek közepette.

A könyv intelligens és mélyreható vitát kínál a művészet politikai kontextusáról, különösen az olyan mozgalmakban, mint az Occupy Wall Street. A szerző saját tapasztalataiból merít, és alaposan elemzi a különböző művészeti akciókat, mint az elit kiváltságaira adott válaszokat. Az olvasók nagyra értékelik a személyes elbeszélés és a szigorú tudományos elemzés keverékét, valamint a kortárs művészet és a progresszív politikai mozgalmak közötti éleslátó kapcsolatokat.

Egyes olvasók talán korlátozónak vagy túlságosan ambiciózusnak találják, hogy a könyv az efemer művészetre és a konkrét politikai kontextusokra összpontosít. Az absztrakt gondolatok és az empirikus megfigyelések közötti bonyolult kapcsolatok kihívást jelenthetnek azok számára, akik nem ismerik a témát. Ezen túlmenően a tartalom specifikussága inkább a művészet és az aktivizmus iránt mélyen érdeklődők számára lehet vonzó, ami esetleg elidegenítheti az általános olvasókat.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Strike Art: Contemporary Art and the Post-Occupy Condition

Könyv tartalma:

Az aktivizmus és a kortárs művészet ütközése a seattle-i tüntetésektől az Occupyig és azon túl

Az aktivizmus és a kortárs művészet ütközése a seattle-i tüntetésektől az Occupyig és azon túl Milyen kapcsolatban áll a művészet a radikális politika gyakorlatával napjainkban? A Strike Art ezt a kérdést az Occupy történelmi szemszögéből vizsgálja, egy olyan eseményen keresztül, amelynek középpontjában művészek álltak. A bizonytalan, eladósodott és radikalizálódott művészek kreativitásukat a művészeti világ kiszolgálásából a szerveződés kiterjesztett területére irányították át, hogy egy új - bár belsőleg sérülékeny - politikai képzeletvilágot építsenek az 1% közös ellenségével szemben. Eközben szembeszálltak a kortárs művészeti rendszerrel, amely egyrészt a radikális kritika eszméi, másrészt a Wall Streethez való növekvő közelség között tépelődött - gyakran közvetlenül magukat a nagy művészeti intézményeket célozták meg, mint a cselekvés helyszíneit.

A Strike Art olyan csoportok munkáját követve, mint az MTL, a Not an Alternative, a Illuminator, a Rolling Jubilee és a G. U. L. F., megmutatja, hogy a Foglalkozás a művészileg orientált közvetlen akciók új korszakát indította el, amely a kezdeti megszálláson messze túlmutat a munka, az adósság és az éghajlati igazságosság körüli folyamatos küzdelmekbe, és az ilyen munka és a Black Lives Matter mozgalom esztétikai gyakorlatai közötti átfedések vizsgálatával zárul.

McKee szerint az Occupy utáni művészet nagyszerű képzelőerő- és cselekvési lehetőségeket rejt magában egy megújult baloldali projekt számára, amelyek még csak most kezdenek érni, egyszerre felrázva és elszakadva az általunk ismert művészeti rendszertől.