Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
T. S. Eliot and Christian Tradition
T. S.
Eliot családja unitárius hitben nevelkedett St. Louisban, de a Harvardon folytatott filozófiai, misztikus és antropológiai tanulmányai során eltávolodott a hitüktől. Egy párizsi éve (1910-1911) alatt kapcsolatba került az ottani katolikus írók egy csoportjával, és ezt követően fokozatosan áttért a katolikus kereszténységre.
Egy 1926-os római látogatás során meglepte bátyját, amikor térdre esett a Szent Péter-templom előtt, egy évvel később pedig bloomsbury-i barátait lepte meg, amikor felvették az anglikán egyházba, és az egyház tradicionalista angolkatolikus szárnyának híve lett.
Eliot írásairól szóló számos tanulmány megemlítette vallási meggyőződését, de a legtöbbjük nem adta meg a témának a kellő súlyt, és sokan félreértették vagy félremagyarázták a hitét. Az utóbbi időben azonban néhány tudós elkezdte alaposabban és teljesebben feltárni Eliotnak ezt a dimenzióját.
Azok a kritikusok, akiknek esszéit itt összegyűjtöttük, e csoportba tartoznak. Az olvasó itt pontosan definiált és átgondolt Eliot anglikán katolicizmusát találja. Több esszé megvilágítja a francia katolikus írók mindent meghatározó hatását, akiket Párizsban ismert meg.
Közülük kiemelkedtek azok, akik a Nouvelle Revue Fran aise számára írtak vagy más módon kapcsolatban álltak vele, köztük Andr Gide, Paul Claudel és Charles-Louis Philippe. Szintén Párizsban tevékenykedett ebben az időben a hírhedt Charles Maurras, akinek Eliotra gyakorolt hatását eltúlozták azok, akik Eliot tradicionalista nézeteit akarták lejáratni. Maurras befolyásának mértékletesebb értékelésére volt szükség, és ez itt több esszében is megtalálható.
Egy bölcsebb francia katolikus írót, Jacques Maritain-t, az Eliot-kutatók eddig nagyrészt figyelmen kívül hagyták, de most kellő figyelmet kap a hatása. A kötet szerzői számot vetnek Eliot olyan személyiségekkel való szellemi kapcsolatáról, mint John Henry Newman, Charles Williams és az egyházi építészet szakértője, W.
R. Lethaby. Tisztázódik Eliot kapcsolata más kortársakkal is, akik különböző keresztény nézeteket vallottak - köztük George Santayana, Paul Elmer More, C.
S.
Lewis és David Jones -. Eliot kulturális és politikai írásainak alaphangja az a meggyőződése, hogy a vallás és a kultúra szerves kapcsolatban áll egymással. A kötetben több szerző is megvizsgálja az ezzel kapcsolatos elképzeléseit, Maritain, valamint Christopher Dawson katolikus történész gondolatainak kontextusába helyezve azokat.
A könyv egésze gazdag részletességgel, számos különböző nézőpontból mutatja be Eliot vallási meggyőződésének témáját, lehetőséget adva az olvasóknak, hogy a témát a maga összetettségében és teljességében lássák.
