Értékelés:
A kritikák egyöntetűen dicsérik Harry Graf Kessler naplóit, mivel azok gazdag betekintést nyújtanak az 1918 és 1937 közötti viharos németországi időszakba, kiemelve történelmi jelentőségüket és irodalmi értéküket. Az olvasók nagyra értékelik Kessler éles megfigyeléseit és a politikai és kulturális események bensőséges ábrázolását. Néhányan azonban kritizálják a könyvben szereplő bejegyzések kiválasztását, az olvashatósági problémákat és a túlságosan személyes anekdotákat.
Előnyök:⬤ Mély betekintés a weimari köztársaságba és az első világháború utáni korszakba.
⬤ Kessler írásai egyedi nézőpontot nyújtanak, amely ellentétben áll a hagyományos történelmi elbeszélésekkel.
⬤ Magával ragadó és eleven történetmesélés, amely életre kelti a történelmet.
⬤ Magas irodalmi színvonal és érdekes politikai és kulturális kommentárok.
⬤ Értékes a korszak első kézből való megértéséhez.
⬤ Néhány bejegyzés kimaradt a zsebkönyvváltozatból, ami csalódást okoz a teljes naplót kereső olvasóknak.
⬤ Olvashatósági problémák, mint például a kis szövegméret és a rossz formázás.
⬤ Egyes leírások elitistának vagy leereszkedőnek tűnhetnek.
⬤ A könyv terjedelme egyesek számára nyomasztónak tűnhet.
⬤ A személyes anekdoták elvonhatják a figyelmet a szélesebb történelmi kontextusról.
(19 olvasói vélemény alapján)
Harry Clemens Ulrich Kessler, 1879-től von Kessler, 1881-től gróf (von) Kessler (1868 - 1937) német műgyűjtő, festő, író, publicista és diplomata. Kessler 57 éven át (1880-1937) vezetett naplót, amelyben nagy hangsúlyt fektetett a teljességre.
Ezt a naplót joggal nevezhetjük Kessler irodalmi hagyatékának. A marbachi Német Irodalmi Archívum nemrégiben kilenc kötetben adta ki a naplót. Ezek a szövegben említett helyszínek, művek és személyek részletes, néhol részletes magyarázatokkal ellátott névjegyzékét tartalmazzák.
A végén többek között mintegy 12 000 többé-kevésbé jelentős kortárs neve szerepel, Sarah Bernhardt-tól és Jean Cocteau-tól Otto von Bismarckon és Albert Einsteinen át George Bernard Shaw-ig és Josephine Bakerig, ami megalapozza Kessler "embergyűjtő" hírnevét. A kritikusok szerint ezek a szövegek "az irodalomkedvelők és a történelem és a történetek iránt érdeklődők lakomája".
Kessler jegyzeteiben "a jelenségek érzékletes rögzítését teszi hitvallásává. Észlelési tapasztalatai" a kritikus szerint "gyakran egy kísérleti szituáció, egy színpadra állítás jegyeit viselik magukon".
