Theistic Philosophy of Tagore and Iqbal: A Comparative Study
Rabindranath Tagore sokoldalú zseni volt - költő, regényíró, novellaíró, drámaíró, zeneszerző, filozófus, pedagógus és festő. Tagore-t indo-angol íróként tartják számon, bár csak egy verset írt angolul: "The Child" (A gyermek).
Az összes többi eredeti bengáli változatát "Gitandzsali" verseit, novelláit és színdarabjait anyanyelvén, bengáliul írta. Műveinek többségét maga a költő fordította le angolra. Tagore költői zsenialitása alig hétéves korában bontakozott ki, miután 80 éves koráig élt.
Tagore hét évtizeden át foglalkozott kreatív írással.
Tagore a Joransanko ház 6. szám alatt született, Dwarkanath Tagore lane, Kalkutta.
Devendranath Tagore és Sarda Devi 14. gyermeke volt. Tagore eredetileg a bráhminok pirali osztályához tartozott, a család Jessore-ból származott, a család Kalkuttában telepedett le.
Rabindranath Tagore főműve a "Gitandzsali", amelyért 1913-ban irodalmi Nobel-díjat kapott. A mű 103 dalszövegből álló sorozat, amelyet a költő a Legfelsőbb Lényhez intézett "daláldozatából" fordított. Tagore költészete a líraiság, az ember- és természetszeretet, valamint a festőiség ötvözete.
Verseit az erőteljes érzések spontán áradása jellemzi, és kísértetiesen dallamosak. A Visva bharti a keleti és a nyugati kultúra legjavát ötvözte.
Tagore költészete a maga lényegi átformálásában, értelmezésében a valóság személyes tükörképe, amely mindenki érzékenységéből választ hív elő.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)