Olvasói vélemények
Összegzés:Sok kritikus dicsérte a „Tail-End Charlies” című filmet az Európa feletti II. világháborús bombázó hadjárat szemléletes és érzelmes ábrázolása miatt, bemutatva a személyes élményeket és a bombázók legénységének tagjait fenyegető veszélyeket. A könyvet meghatározó műként jellemezték, amely a történelmi tényeket első kézből származó beszámolókkal ötvözi, és betekintést nyújt mind az amerikai, mind a brit tapasztalatokba. Néhány olvasó azonban úgy érezte, hogy a könyv inkább a RAF nézőpontja felé hajlik, és túl sok általános történelmet tartalmaz, a vártnál kevesebb személyes történettel.
Előnyök:⬤ Élénk történetmesélés
⬤ érzelemdús és magával ragadó élmény
⬤ a brit és az amerikai bombázó hadjáratok átfogó bemutatása
⬤ jól kutatott és informatív
⬤ a legénység tagjainak első kézből származó beszámolóit tartalmazza
⬤ tisztelgés a repülőszemélyzet áldozatos munkája előtt
⬤ olyan ellentmondásos témák feltárása, mint Drezda bombázása
⬤ ajánlott a második világháborús történelem szerelmeseinek.
Hátrányok:⬤ Néhány kritikus megjegyezte, hogy az általános történelemhez képest kevés a személyes történet
⬤ mások úgy érezték, hogy a hangsúly inkább a RAF-on van, mint az amerikai hadsereg légierején
⬤ néhányan csalódottságot említettek, hogy a tartalom kissé ismerős vagy nem annyira magával ragadó.
(81 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Tail-End Charlies: The Last Battles of the Bomber War, 1944-45
Könyv tartalma:
Éjszakáról éjszakára elfojtották félelmeiket, és átrepültek a légvédelmi rakétákon és az ellenséges vadászgépek falkáin, hogy ledobják a bombákat, amelyek lerombolták a Harmadik Birodalmat. Az Egyesült Államok 8. hadseregének amerikai és brit bombázórepülő-parancsnokságának repülőgépei a második világháború legnagyobb hősei közé tartoztak, akik a háború legsötétebb kezdeti napjaiban szembeszálltak Hitlerrel, és akkor vitték el a csatát a német hazáig, amikor senki más nem tette volna.
A konfliktus vége felé is folytatták életük feláldozását, hogy szétzúzzák a soha meg nem adható ellenséget. Az égből egy pillanat alatt kilőtték őket, vagy égő repülőgépekből kiszállva tehetetlenül zuhantak az ellenség kezébe, és tízezrével haltak meg, hogy biztosítsák az ellenség vereségét. Különösen sebezhetőek voltak a "tail-end Charlies"---az amerikaiaknál ez két dolgot jelentett: a tüzéreket, akik számtalan bevetést repültek a bombázó hátsó részén lévő plexibuborékban, és az alakzat utolsó bombázóját, aki végül a legtöbb poklot repülte át, a briteknél pedig a hátsó tüzéreket, akik a bombázó hátsó részén lévő plexibuborékban repültek bevetéseket.
A szövetséges hadifoglyok által elszenvedett megpróbáltatásokról szóló úttörő felfedezéseiket követően John Nichol és Tony Rennell Az utolsó szökés című bestsellerükben a Németország egén vívott vitatott utolsó csaták megdöbbentő és mélyen megindító történetét mesélik el a harcokban részt vevő elfeledett hősök szemszögéből.
