Forages and Fodder: Indian Perspective
A „Forages and Fodder: Indian Perspective” című könyv különböző szempontokat tartalmaz, nevezetesen a takarmány- és takarmánynövények termelését, védelmét, PGR-gazdálkodását, fogyasztását, megőrzését és társadalmi-gazdasági vonatkozásait. Ez a könyv az egyik legfrissebb és legfrissebb kézirat, amely a takarmányokkal és takarmányokkal kapcsolatos indiai kontextusban. A takarmányok közé tartozik minden olyan növényfaj, amelyet az állatok közvetlenül vagy közvetve fogyasztanak, és a termesztett takarmánynövények India teljes termesztett területének mintegy 5,0 százalékát teszik ki. Az állati takarmány számos növényfajból áll, amelyeket nyersen (zöld és vágott takarmány) vagy kisebb feldolgozást követően (pl. szilázs) a szarvasmarhák takarmányozására használnak, míg a legelők olyan, általában javított fajokkal rendelkező gyepek, amelyeket gondosan kezelnek, és amelyeket az állatállomány legeltetése érdekében olyan ráfordításokkal kezelnek, mint az öntözés és a trágya. A Nemzeti Mezőgazdasági Bizottság (1976) azt javasolta, hogy az ország szántóterületének legalább 10 százalékát (kb. 16,5 millió hektár) javított takarmánynövényekkel kellene bevetni, hogy a folyamatosan növekvő állatállomány zöldtakarmány-szükségletét kielégítsék. Ugyanakkor a jelenlegi és jövőbeli szükségleteket kielégítő csíraplazmát hordozó növénygenetikai erőforrás (PGR) felhasználható a biotikus és abiotikus stresszel szembeni ellenálló képességgel rendelkező fajták előállítására, valamint a minőség javítására.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni a gyomnövekedést, mivel az gátolja a terméshozamot, csökkenti a takarmány minőségét, növeli a betegségek és rovarok előfordulását, idő előtti állományveszteséget okoz, és betakarítási problémákat okoz. Egyes gyomok élvezhetetlenek és mérgezőek lehetnek az állatállomány számára. A rovarkártevőkkel kapcsolatos problémára vonatkozó naprakész információk jól dokumentáltak a könyvben. Megállapított tény, hogy a rovarok és kártevők mind mennyiségi, mind minőségi értelemben terméskiesést okoznak, és hatásuk számos tényezőtől függ, mint például a fertőzöttség szintjétől, a növényfajtától, az agronómiai gyakorlattól és más kapcsolódó tényezőktől. A rovarkártevők okozta veszteségek nem csak a zöld- vagy száraz takarmányhozamot érintik, hanem a minőségi tényezőket is, amelyek az újranövekedési időszakot és a lombkorona szerkezetét befolyásolják. Az egyéb korlátozó tényezők közül a betegségek mindig is a takarmánytermesztés egyik fő korlátozó tényezője voltak. A műtrágyagazdálkodás, a biogazdálkodás és a különböző takarmány- és takarmánynövényekhez szükséges éghajlati feltételek nagyon jól bemutatásra kerülnek ebben a kötetben. A nők kulcsszerepet játszanak vetőmagválasztóként és a palántanevelésben, a vetőmagokkal és a vetőmagtárolással kapcsolatos ismereteik pedig hozzájárulnak a mezőgazdasági sokféleség és termelés életképességéhez. A nők fontos szerepet játszanak az állattartásban is, amely magában foglalja az állatok gondozását, a legeltetést és a takarmánygyűjtést, az istállók takarítását, a tej és az állati termékek feldolgozását.
Jelentős részvételük és hozzájárulásuk ellenére a nők szerepét az állattenyésztésben alábecsülik, alulértékelik és széles körben figyelmen kívül hagyják. A könyv olyan területekkel is foglalkozik, mint a takarmányok és takarmányok értékesítése, és összesen 32 fejezetet tartalmaz a takarmánytermesztés és takarmánygazdálkodás különböző kérdéseiről.