A kortárs zene vizsgálata a munka és a társadalmi élet átalakulásának fényében.
A huszadik század elején a könnyűzenei ipar megjelenése nemcsak éket vert a zenei termelés és a fogyasztás közé, hanem a munka és a szabadidő, valamint a munkahely és az otthoni szféra szélesebb körű szétválasztását is hangsúlyozta. Ezek a változások egy olyan ipari társadalomra voltak jellemzőek, ahol az élvezeteket a munkán kívül kellett keresni, de ezek a kategóriák mára egyre inkább átjárhatóvá váltak. Ahogy a munkanap egyre inkább kiterjed az otthonra, illetve ahogy a szabadidő megkülönböztethetetlenné válik a szabadidőtől, úgy változik a zene szerepe és jelentése is a mindennapi életben. Azzal érvelve, hogy a könnyűzene élményét részben a munkától való elkülönülése és a szabadidőre és a szabadidő terére - az estére, a hétvégére, a tánctérre - való korlátozása határozza meg, a Take This Hammer bemutatja, hogy a munka változásai, amelyek az elmúlt évtizedekben egyre bizonytalanabbá, részmunkaidős és ideiglenes jellegűvé váltak, hogyan kapcsolódnak a könnyűzene változásaihoz.
A Take This Hammer a munka és a gazdaság kortárs változásait a könnyűzene tendenciáival összekapcsolva mutatja be, hogy a dalformák hogyan tükrözik a kortárs kapitalizmus fejleményeit, miközben a kapitalizmuson túli horizontot is sejtetnek. Az online streamingtől és a munkanap meghosszabbításától kezdve a dzsentrifikáción, a munkanélküliségen és a trap rap megjelenésén át az ökológiai válságtól és a helyszíni felvételektől az automatizálásig és a tánczene irányzataiig, a munka és a dal metszéspontjainak feltárásával a jelenlegi korszakban nemcsak a kortárs zenei kultúrát értjük meg új módon, hanem azt is látjuk, hogy a zene hogyan mutathat egy olyan horizont felé, amely túlmutat a munka elidegenítő tapasztalatán a kapitalizmusban.
