Takin' Care of Business: A History of Working People's Rock 'n' Roll
A hetvenes évek elejére gyakorlatilag mindenki szerette a rockzenét, de nem mindenki ugyanazokból az okokból. A klasszikus rock 'n' roll hangjait jellemzően a fiatalkorú bűnözők, diáktüntetők, idealista hippik vagy tiszteletlenek ifjúkori lázadásához kötjük.
Punkok. De ebben az éleslátó és időszerű könyvben a szerző, George Case bemutatja, hogy a rockzene egy fontos irányzata a hatvanas évek végétől kezdve hogyan szólt -- és képviselte egy egészen más közönség idealizált önarcképét --: a munkásosztálybeli "átlagemberek", akik nem akarták annyira megváltoztatni a világot.
Hanem a benne elfoglalt vélt helyüket akarták megvédeni. Amennyiben a munkásosztálybeli populizmus hiteles politikai áramlatot ír le, ma már kétségtelen, hogy bizonyos zenészek és bizonyos dalaik segítettek meghatározni ezt az áramlatot.
Mára a rock 'n' roll hosszú árnyékot vetett emberek százmillióira világszerte - nemcsak a vakmerő kölykökre, hanem a bérből élő szülőkre és a nyugdíjas öregekre is.
Nemcsak a tekintélyt megkérdőjelező felháborodott fiatalokra, hanem a felháborodott felnőttekre is, akik saját definíciójukat kérdőjelezik meg.
A rockrajongók politikája 1970 óta nem csak meglepően jobbra tolódott.
Néhány rock, ahogyan Case állítja, segített átállítani a bal- és jobboldal határait. Hogy Isten, a fegyverek és az Old Glory úgy értendő, hogy méltó tiszteletadás egy nehéz gitárriff által előadott.
Hosszú hajú, kék farmeres elvetemült - de a #Me Too, az Occupy Wall Street vagy a Black Lives Matter talán nem - utal arra, hogy hol húzódnak most ezek a határok.
