Találkozzunk a holdszobában! Történetek

Olvasói vélemények

A „Találkozzunk a holdszobában” című könyv a fantasy, a sci-fi és a horror elemeit ötvöző novellák gyűjteménye. Az abszurdtól a megrendítőig sokféle elbeszélést tartalmaz, bemutatva Ray Vukcevich innovatív írói stílusát. Míg egyes történetek elragadóak és magával ragadóak, mások kevésbé vonzónak vagy nehezen olvashatónak számítanak. A gyűjtemény sokféle reakciót vált ki, egyes olvasók dicsérik az eredetiségét és a humorát, míg mások a koherens cselekmény hiánya miatt kritizálják.

⬤ Innovatív és fantáziadús írás.
⬤ A különböző műfajokat (fantasy, sci-fi, horror) felfedező történetek sokfélesége.
⬤ Néhány történet különösen jó fogadtatásra talált, mint például az „Anya kis barátai” és a „Színlelés”.
⬤ Sok elbeszélésben jelen van a humor és a meghatóság.
⬤ Magával ragadó az egyedi történetmesélés rajongói számára.

⬤ A történetek minősége nem egyenletes; néhányat unalmasnak vagy értelmetlennek írnak le.
⬤ Néhány olvasó szerint az írói stílus túlságosan igyekszik más lenni.
⬤ Problémák a könyv formátumával, például olvashatatlan betűtípusok, különösen bizonyos eszközökön.
⬤ Nem minden történet szólal meg egyformán, ami jellemző a novelláskötetekre.

(13 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Meet Me in the Moon Room: Stories

Könyv tartalma:

* Philip K. Dick-díj döntős.

* Locus Recommended Reading.

Íme 33 furcsa, csodálatos történet férfiakról, nőkről, teleportálásról, felhúzható macskákról és barna papírzacskókról. A szeszélyes és nyugtalanító - gyakran mindkettő - rövid történetek családi kapcsolatokról, rossz szakításokról és űrutazásokról szólnak.

Vukcevich elborult, mókás tükröt tart a mindennapi életről, és ugyanabba az abszurd iskolába tartozik, mint George Saunders, David Sedaris, Ken Kalfus és Victor Pelevin, bár senki sem hasonlít hozzá. Próbálja ki az egyik történetet, nem tart sokáig, de kifordítja a fejét.

"Melyik más író képes arra, hogy egy pulóvert felhúzó férfiról szóló történet első oldalának felénél röhögni kezdj? Thurber talán, réges-régen. Vegye meg ezt a könyvet.".

--Damon Knight.

"Ezeket a történeteket nem lehet összehasonlítani senki máséval. Nincs senki Ray Vukcevichhez fogható. A történetek egyedülállóan, pompásan, ragyogóan eredetiek, mindegyikben van egy-egy meglepetés, és csupa szellemesség és kacagtató humor. Lenyűgöző gyűjtemény.".

--Kate Wilhelm.

"Az abszurd és a mélyreható zökkenőmentesen kapcsolódik össze a remek írás révén. A Találkozzunk a holdszobában első osztályú gyűjtemény.

--Jeffrey Ford.

"A Találkozzunk a Holdszobában című kötet 33 rövid története ellenáll a műfaji kategorizálásnak. Néhányan a sci-fi konvencióival játszanak, mások a Donald Barthelme által kitaposott ösvényekről ágaznak le. A Holdszoba örömet okoz majd azoknak, akik értékelték Don DeLillo kockázatvállalását a Ratner csillagában.".

-- Hartford Courant.

"Különc novellák, amelyek gyakran adnak a mindennapi életnek lökött fordulatot.".

-- Book Magazine.

"Ray Vukcevich az utolsó sorok mestere. Majdnem minden története végén van egy csattanó, de nem olyan csattanó, ami megakasztja az olvasót vagy bosszúságot okoz. Gyakran ez egy tökéletes párbeszédsor, amely megnyitja az egész történetet.... Vukcevich zseniálisan bánik a novellaformával. Bár a történetek játékos vignettákként olvashatók, Vukcevich burkoltan beledolgozza az én, az identitás, a sors és a megszállottság gondolatait. És időnként a világűr veszélyeit is.".

-- Review of Contemporary Fiction.

"Vukcevich a radikális újrakombinációk mestere, aki (többek között) a Grimm testvérek, Dickens, Lewis Carroll, Kafka, O. Henry, Dali, Asimov, a pulpikus űropera és a nanotechnológia legmodernebb műveiből merít, hogy olyan műveket alkosson, amelyek teljesen a sajátjai. Néha mindössze négy-öt oldal alatt olyan ügyesen zsonglőrködik a sokféle ötlettel, érzelemmel és perspektívával, hogy az a szédülés különös módon üdítő érzését kelti - egy másnaposság nélküli mámort, amely nem követi..... Nagy hiba lenne... figyelmen kívül hagyni Ray Vukcevich rendkívüli tehetségét.".

-- Locus.

"Vukcevich nagyon ravasz író, egy hiteles sprinter egy olyan korszakban, amely a milerek és a mindent beleadós maradók korában.... Vukcevich tud csattanókat, de nem támaszkodik rájuk. Sőt, az elbeszélői lezárás tekintetében rendkívül könnyed kézfogása a legjellegzetesebb vonása. Aki úgy véli, hogy a bizarr szürrealizmus és az alkalmi abszurditás - a fantasztikus ultrarövid történetek írójának legfőbb készletei - könnyű agyag, amit narratív formába lehet önteni, az nem foglalkozott komolyan a befejezés kérdésével.".

-- New York Review of Science Fiction.

"Ezek a történetek a fantázia és a pszichózis közötti elmosódott határon ügyesen mozgatják szereplőiket, a hatások a melankóliától a bolondosig, a panaszostól a felháborodottig terjedő skálán mozognak." .... Ez Vukcevich dicsőségesen őrült világa, és mi szerencsések vagyunk, hogy osztozhatunk benne.".

-- Asimov's.

"Ugyanaz az antik szellem, amely Vukcevics A talán féltucat arcú ember című krimijét is áthatotta, játékosan mozog ebben az első fantasztikus regénygyűjteményben, amelynek 33 héliummal teli története épp a megfelelő abszurd életet éri el ahhoz, hogy témáinak súlyossága alól kibújjon. A "Mire az Uránuszra érünk" különös módon meghatóan közelíti meg a halálos betegséget: az érintettek felhajtó űrruhát növesztenek, amely arra kényszeríti őket, hogy hátrahagyják szeretteiket. A szülői lét rejtélyei szórakoztatóan nyilvánulnak meg a "Kaki" című filmben, amely egy párról szól, akik felfedezik, hogy újszülöttjük pelenkája különböző módon madarakkal, egerekkel és szimfonikus zenével telik meg. Bár a vignetták stílusa megtévesztően egyszerű, mégis aprólékos gondossággal dolgozzák ki a furcsa metaforákat, hogy kifejezzék az elhidegült házastársak, az elkeseredett szerelmesek, a versengő gyerekek és az elégedetlen alkalmazottak hangulatát. Az a készség, amellyel a szerző szereplői elfogadják helyzetük ellentmondásosságát, gyakran mélyen megindító betekintést enged az emberi létbe. A megható címadó történetben például egy férfi egyáltalán nem találja furcsának, hogy évtizedekkel ezelőtti szerelme egy vidámpark szimulált holdtájára hívta, és elgondolkodik azon, hogy az élet értelme valójában "nem több, mint néhány ember, akik összebújva keresik a vigaszt egy hideg univerzumban". Ötletes és szórakoztató, ezek a történetek több érzelmi igazságot hordoznak, mint a sokkal összehasonlíthatatlanabbul realisztikusabb fikciók.

Előrejelzés: A Damon Knight, Kate Wilhelm és Jeffrey Ford által írt ismertetőkkel ez a gyűjtemény egy minőségi darab, amelynek jó szájpropagandát kell kapnia.".

-- Publishers Weekly.

"Egy férfi a fejére húzza a pulóvert, amit a barátnője varrt neki, és majdnem elveszik benne. A sarkvidéki jégből kimentett, haldokló Victor (Frankenstein) olyan történetet mesél, amely nem hagy kétséget afelől, hogy a szörnyeteg James Joyce vagy Stephen Dedalus vagy (ismét) Finn. Tim úgy menti meg a világot egy üstököstől, hogy a családja papírzacskókat húz a fejükre. Micsoda? Micsoda? Mi? Mi? Nyugodj meg. Ez csak a világ Ray Vukcevich szerint, elég sf-szerű ahhoz, hogy bekerüljön a The Magazine of Fantasy & Science Fiction és az Asimov's magazinokba, de hasonlít Gogol, Kafka és a Looney Toons fantasztikus miliőjére is. Hogy vattázol-e rá, az attól függ, hogy mit gondolsz a szavakból készült rajzfilmekről és az l-ből készült börtönökről.