Értékelés:
A Liz Montague „Talán egy művész” című könyvének kritikái kiemelik, hogy ez a grafikus memoár egyszerre inspiráló és átélhető, különösen a fiatal olvasók számára. A kritikusok dicsérik a szívből jövő történetmesélés és a gyönyörű grafika kombinációját, kiemelve a hozzáférhetőséget és a szerző hiteles útját, aki olyan kérdésekkel foglalkozik, mint a diszlexia és az identitás. A könyv széles korosztály számára alkalmas, a gyerekektől a fiatal felnőttekig, és elősegíti a kreativitás és az önfelfedezés érzését.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és átélhető történetmesélés
⬤ gyönyörű illusztrációk
⬤ olyan fontos témákat érint, mint az identitás, a kreativitás és a kihívások leküzdése
⬤ különböző korosztályok számára alkalmas
⬤ inspiráló és vicces
⬤ elősegíti az ábrázolás sokszínűségét.
Néhány olvasó úgy találta, hogy a könyv inkább a gyerekeknek, mint az idősebb közönségnek való, ellentétben az igényesebb grafikus memoárra vonatkozó elvárásaikkal; a célközönség megértéséhez további kritikák elolvasása szükséges lehet.
(16 olvasói vélemény alapján)
Maybe an Artist, a Graphic Memoir
Az egyik első fekete női karikaturistától, akinek a New Yorkerben jelent meg szívhez szóló és vicces memoárja, mindössze 22 évesen.
Amikor Liz Montague végzős volt a főiskolán, írt a New Yorkernek, hogy miért nem közölnek több befogadó képregényt. A New Yorker válaszolt, és megkérdezte, tud-e ajánlani egyet is. Azt válaszolta: igen, nekem.
A New Yorkerben megjelent első képregényei vezettek ehhez az emlékirathoz, amely Liz fiatalkoráról szól, ötéves korától a főiskoláig - arról, hogy hogyan boldogult a túlnyomórészt fehér New Jersey-i városban, hogyan győzte le súlyos diszlexiáját a művészet segítségével, és hogyan talált magabiztosságot ahhoz, hogy szenvedélyének hódoljon. Vicces és megható, Liz megragadja az ősi kamaszkori kérdéseket: ki vagyok én? „ és „mi akarok lenni? „ kérdéseit tökéletes tisztasággal és éleslátással.
Ez a briliáns, nevetést keltő grafikus memoár új nézőpontot kínál az élet és a társadalmi kérdések tekintetében, és bebizonyítja, hogy nem kell halott fehér embernek lenni ahhoz, hogy a művészetben sikereket érjünk el.
