Talepakemalai: Lapita és átalakulásai a közel-óceániai Mussau-szigeteken

Eredeti címe:

Talepakemalai: Lapita and Its Transformations in the Mussau Islands of Near Oceania

Könyv tartalma:

A Lapita kulturális komplexum - amelyet először a 20. század közepén tártak fel, mint Melanéziát és Nyugat-Polinéziát is átfogó régészeti komplexumot - később alapvető jelentőségűnek bizonyult az óceáni őstörténet szempontjából.

A rendkívül jellegzetes, kidolgozott, fogazott bélyegzővel ellátott kerámiáról nevezetes Lapita-lelőhelyek i.e. 3500-2700 között keletkeztek, és a Bismarck-szigetcsoporttól Tongáig és Szamoáig terjednek.

A Lapita-kultúrát úgy értelmezik, mint az ausztronéziai nyelvet (különösen a proto-óceániai nyelvet) beszélő emberek diaszpórájának régészeti megnyilvánulását, akik gyorsan terjeszkedtek Közel-Óceániából (Új-Guinea-Bismarck régió) a távoli Óceániába, ahová korábban nem merészkedett ember. A lapita tehát a Csendes-óceán délnyugati részének nagy részén alapító kultúra, amely a régió későbbi, néprajzilag igazolt kulturális sokszínűségének nagy részét ősi kultúrának tekinti.