Tamizdat: Contraband Russian Literature in the Cold War Era
Tamizdata hidegháború régi történetét új nézőpontból meséli el: az egykori Szovjetunióból Nyugatra küldött csempészett kéziratok történetén keresztül. A tamizdat szó, amely odaát kiadást jelent, a tamizdat kéziratokat a Szovjetunióban visszautasították, cenzúrázták, vagy soha nem adták be publikálásra, és különböző csatornákon keresztül csempészték, majd az országon kívül nyomtatták ki, a szerzők tudtával vagy anélkül. Yasha Klots bemutatja, hogyan járult hozzá a tamizdat a huszadik századi orosz irodalmi kánon kialakulásához: a kortárs orosz klasszikusok többsége először külföldön jelent meg, jóval azelőtt, hogy Oroszországban megjelent volna.
A sztálinizmusról és a Gulagról szóló elbeszéléseket vizsgálva Klots az 1960-70-es évek csempészkézirataira összpontosít, a hruscsovi olvadástól a brezsnyevi stagnálásig. Klots felülvizsgálja a késő szovjet kultúráról alkotott hagyományos elképzelést, amely a földalatti és a hivatalos állami könyvkiadás bináris ellentéteként jelenik meg. Megmutatja, hogy még ha a tamizdat a szovjet rendszerrel és a szocialista realizmus dogmájával szemben a kulturális termelés alternatív mezejét képviselte is, nem volt mentes a saját hierarchiájától, ideológiai programjától, sőt még a cenzúrától sem.
A Tamizdat a vasfüggönyön kívüli orosz irodalom kultúrtörténete. Az orosz irodalmi diaszpóra nélkülözhetetlen ökoszisztémája volt ezeknek a műveknek. A Sztálin utáni években azonban erőteljes fegyverként is szolgáltak a hidegháború kulturális frontjain, leleplezve a földrajzi, stilisztikai és ideológiai szakadékot az orosz irodalom két különböző, de mégis elválaszthatatlanul összefonódó területe között, az egyik otthon, a másik külföldön.