Tanár úr: A Memoir

Olvasói vélemények

Frank McCourt „A tanár úr” című könyve egy memoár, amely a New York-i középiskolai angoltanárként szerzett tapasztalatait mutatja be, és amelyet a történetmesélés, az egyedi tanítási módszerek és a diákokkal való interakciók jellemeznek. Míg egyes olvasók inspirálónak és a tanári hivatásba való betekintést nyújtónak találják, mások megjegyzik, hogy nem tartalmaz strukturált tanári tanácsokat, és csalódottságot fejeznek ki McCourt korábbi műveihez képest.

McCourt írása magával ragadó és humoros, és őszinte betekintést nyújt a tanári hivatásba. Sok olvasó értékeli a történetmesélő képességét és a személyes kapcsolatokat, amelyeket a diákokkal teremt. A könyvet inspirációs forrásnak tekintik mind a jelenlegi, mind a leendő tanárok számára, kiemelve a kreativitás fontosságát az oktatásban. Emellett intim betekintést nyújt a küszködő tanárból sikeres szerzővé váló útjába is.

Néhány olvasó úgy érzi, hogy a könyv inkább önéletrajzi, mint pedagógiai jellegű, és nem nyújt elég gyakorlati betekintést a tanításba. Lassú kezdésűnek és kevésbé hatásosnak írták le, mint McCourt korábbi műveit, az „Angela hamvai”-t és a „Tis”-t. Egyes kritikák McCourt következetlen tanítási módszereire és személyiségbeli konfliktusaira összpontosítanak, anélkül, hogy teljes mértékben foglalkoznának a szélesebb körű oktatási kérdésekkel.

(547 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Teacher Man: A Memoir

Könyv tartalma:

Közel egy évtizeddel ezelőtt Frank McCourt valószínűtlen sztárrá vált, amikor hatvanhat évesen berobbant az irodalmi életbe az Angela hamvai című Pulitzer-díjas memoárjával, az írországi Limerickben töltött gyermekkoráról szóló emlékirattal. Aztán jött a 'Tis, a New York-i korai éveiről szóló dicsőséges beszámolója.

Most végre itt van McCourt régóta várt könyve arról, hogyan alakította harmincéves tanári pályafutása írói második felvonását. A Tanárember egyben sürgető tisztelgés a tanárok előtt mindenütt. McCourt merész és lendületes prózában, melyben tiszteletlen szellemességgel és szívszorító őszinteséggel jelenik meg, megörökíti a New York-i állami középiskolákban megélt megpróbáltatásokat, diadalokat és meglepetéseket. McCourt módszerei mindenekelőtt hagyományosak, de fantáziadús feladatokkal (az egyik osztályt arra utasítja, hogy írjanak "Bocsánatkérő levelet Ádámtól vagy Évától Istennek"), énekes dalokkal (amelyekben receptek hozzávalói szerepelnek dalszövegként) és kirándulásokkal (képzelje el, hogy huszonkilenc lármás lányt visz moziba a Times Square-re! ) maradandó hatást gyakorol a diákjaira.

McCourt nehezen találja meg a helyét az osztályteremben, estéit pedig írókkal való italozással tölti, és arról álmodozik, hogy egy nap saját történetét vetheti papírra. A Tanár úr megmutatja McCourt-ot, amint a nagyszerű történet elmesélésének páratlan képességét fejleszti, miközben heti öt napon, napi öt órában azon dolgozik, hogy elnyerje a zabolátlan, hormonálisan feltöltött vagy közömbös kamaszok figyelmét és tiszteletét. McCourt zűrös házassága, a dublini Trinity College-ban tett sikertelen kísérlete a doktori cím megszerzésére, valamint a feletteseinek való visszabeszélési hajlama miatti többszöri kirúgása ironikus módon New York legtekintélyesebb iskolájába, a Stuyvesant High Schoolba vezetik, ahol végre megtalálja a helyét és a hangját. „A szívósság” - mondja - »nem olyan elbűvölő, mint az ambíció, a tehetség, az intellektus vagy a báj, de mégis ez az egyetlen dolog, ami átsegített a napokon és éjszakákon.«.

McCourt számára maga a történetmesélés a megváltás forrása, és a Tanár úrban a megváltás - és az irodalmi hírnév - felé vezető út egy izgalmas kaland.