Tánc az élet dallamára

Olvasói vélemények

Denis Noble könyve meggyőző érveket sorakoztat fel a hagyományos evolúcióbiológia, különösen a neodarwinista szemlélet újraértékelése mellett. Noble az élet holisztikusabb megértése mellett száll síkra, amely figyelembe veszi az élőlények és környezetük közötti kölcsönhatásokat. Számos kritika kiemeli a könyv világosságát és a biológiai tudományról való gondolkodás átalakításának lehetőségét, annak ellenére, hogy egyes kritikák a terjedelmét és bonyolultságát kifogásolják.

⬤ Világos és tanulságos írásmód, amely a széles közönség számára is hozzáférhető.
⬤ Megkérdőjelezi a neodarwinizmusról alkotott hagyományos nézeteket, és az evolúciós biológia rendszerszemléletű megközelítését támogatja.
⬤ Történelmi kontextust tartalmaz, amely gazdagítja a vitát.
⬤ Elgondolkodtató érveket és meglátásokat kínál, amelyek a biológián kívüli különböző területek számára is relevánsak.
⬤ Sok kritikus szerint a könyv életbevágóan fontos és kötelező olvasmány mindenkinek, aki érdeklődik a biológia iránt.

⬤ Néhány olvasó szerint a prózai rész terjedelmes és túl tudományos, ami monotóniához vezethet.
⬤ A könyv egyes részei nehezen követhetők azok számára, akik nem ismerik a biológiai fogalmakat.
⬤ A nyomtatott betűméret kicsi, ami akadályozhatja az olvashatóságot.
⬤ Néhány olvasó szerint a jobb megértéshez szükséges lehet a szerző előadásainak megtekintése.

(24 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Dance to the Tune of Life

Könyv tartalma:

Ebben az elgondolkodtató könyvben Denis Noble megfogalmazza a biológiai relativitás elméletét, hangsúlyozva, hogy az élő szervezetek a komplexitás több szintjén működnek, és ezért több léptékű, relativisztikus perspektívából kell elemezni őket. Noble elmagyarázza, hogy minden biológiai folyamat molekuláris, sejtszintű és szervezeti hálózatokon keresztül működik.

Ezeknek az alapvető folyamatoknak az interaktív jellege áll a biológiai relativitáselmélet középpontjában, és mint ilyen, megkérdőjelezi az egyszerűsített molekuláris redukcionizmust. Noble bemutatja, hogy ez az integratív szemlélet a matematika biológiára való szigorú alkalmazásának szükségszerű következményeként alakul ki.

A biológia matematikai fizikájával kapcsolatos úttörő munkájára támaszkodva megmutatja, hogy egy mélyen humánus kép rajzolódik ki a szervezet szerepéről, amely a szervezet kémiai folyamatainak - beleértve a génjeit is - úgy alakítja, hogy azok a szervezet egészét szolgálják, különösen a társadalmi környezetével való kölcsönhatásban. Ez a humanista, holisztikus megközelítés megkérdőjelezi a modern biológiában és kultúrában sokak által képviselt általános génközpontú szemléletet.