Tanítás és tanulás kontextusban. Miért vallanak kudarcot a pedagógiai reformok a szubszaharai Afrikában?

Olvasói vélemények

A könyv erősen ajánlott a nyugati pedagógusok és a szubszaharai afrikai oktatási reformokban részt vevő fejlesztők számára. Erőteljes érveket mutat be a különböző pedagógiai megközelítésekben rejlő értékekről, és kritikával illeti a nyugati módszertanok különböző kulturális kontextusokra való ráerőltetését.

A rendkívül informatív és elgondolkodtató könyv megkérdőjelezi a nyugati oktatási felsőbbrendűség fogalmát, és elősegíti a pedagógiára gyakorolt társadalmi-kulturális hatások megértését. A szerző érvei jól kidolgozottak és történelmi perspektívákkal alátámasztottak.

A könyv nézőpontja ellentmondásosnak vagy kihívásnak tekinthető azok számára, akik határozottan kiállnak a nyugati oktatási módszerek mellett. Egyesek talán túl merevnek találják a tanulóközpontú oktatás mint kulturális imperializmus elleni érvelést, vagy elutasítják a lehetséges előnyöket.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Teaching and Learning in Context. Why Pedagogical Reforms Fail in Sub-Saharan Africa

Könyv tartalma:

Az 1990-es évek óta a Szaharától délre fekvő Afrikában példátlan kísérletek történtek a tanárok és diákok tantermi gyakorlatának megreformálására, és a tanulóközpontú pedagógia hatékony ellenszere a tanárközpontú, didaktikus tantermi gyakorlat túlsúlyának. A reformkísérletek az egész kontinensen zajlanak.

Valójában a tanulóközpontú pedagógiát a mai szubszaharai Afrikában és máshol is az egyik legelterjedtebb oktatási elképzelésként jellemezték. A kutatások kimutatták, hogy a nagyobb kísérletek nagyrészt azért vallottak kudarcot, mert a tanárok nem voltak képesek a technikai problémákra vonatkozó oktatási innovációkat átvenni. Ez a kudarc többek között az erőforrások hiányával és a gyenge tanárképzési programokkal is összefügg, amelyek a tanárok gyenge minőségéhez vezetnek.

Ez a könyv megpróbálja megmagyarázni, hogy miért nem történt pedagógiai változás annak ellenére, hogy az ilyen reformokra sok energiát és forrást fordítottak. A könyv beavat bennünket abba is, amit a szerző "az afrikai osztálytermek szociokulturális világának" nevez, hogy segítsen megérteni, miért a tanárok uralják az osztálytermi életet, és miért támaszkodnak aránytalanul nagy mértékben a didaktikus tanítási módszerekre.

Fogalmi elemzései megragadják mind a szociológia, mind az antropológia legjavát a szegénység kontextusában zajló oktatás, valamint az oktatáspolitika területén. A könyv arra a következtetésre jut, hogy a szociokulturális megközelítésnek kell alapul szolgálnia a kulturálisan érzékeny őshonos pedagógiák kidolgozásához, bár ezek a konstruktivista, tanulóközpontú pedagógiákhoz hasonlónak bizonyulhatnak, vagy nem.