Tanulni meghalni az antropocénben: Elmélkedések egy civilizáció végéről

Olvasói vélemények

A könyv az emberiségnek az éghajlatváltozáshoz és a végső kihalásunkhoz fűződő kapcsolatát vizsgálja, filozófiát és személyes tapasztalatokat felhasználva, hogy mély elmélkedésre késztessen. Miközben átgondolt betekintést nyújt jelenlegi helyzetünkbe, a kritikák középpontjában a szervezés, a vélt arrogancia és a megvalósítható megoldások hiánya áll.

⬤ Magával ragadó és elgondolkodtató
⬤ egyedülálló filozófiai nézőpontokat kínál az éghajlatváltozással kapcsolatban
⬤ könnyen olvasható
⬤ személyes és történelmi meglátások keverékét mutatja be
⬤ arra készteti az olvasót, hogy elgondolkodjon létezéséről és jövőjéről
⬤ reményteljes hangvétel a súlyos témák közepette.

⬤ Hiányzik a koherens tézis
⬤ egyes részek arrogánsnak vagy elutasítónak tűnnek
⬤ megerősítheti az éghajlat tagadására vonatkozó érveket
⬤ nem foglalkozik eléggé azzal, hogy mit lehet tenni az éghajlati problémák enyhítése érdekében
⬤ szervezetlen szerkezet
⬤ a kapitalizmus kritikája és a humán tudományok elégtelen feltárása.

(92 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Learning to Die in the Anthropocene: Reflections on the End of a Civilization

Könyv tartalma:

A Learning to Die in the Anthropocene című könyvében Roy Scranton iraki tapasztalataiból merít, hogy szembenézzen az éghajlatváltozás zord valóságával. Az eredmény egy heves és provokatív könyv. -- Elizabeth Kolbert, A hatodik kihalás Pulitzer-díjas szerzője: Egy természetellenes történelem.

Roy Scranton Learning to Die in the Anthropocene (Tanuljunk meg meghalni az antropocénben) című könyve mindenféle felesleges mellébeszélés nélkül mutatja be, mit kell tennünk ahhoz, hogy túléljünk a Földön. Ez egy erőteljes, hasznos és végső soron reményteli könyv, amely minden eddig olvasott könyvnél jobban képes megváltoztatni az emberek gondolkodását és változást előidézni. Számomra kikristályosítja és kifejezi azt, amin eddig is gondolkodtam, és amit próbáltam megérteni. Az a takarékos mód, ahogyan ezt teszi, ilyen világossággal, megkülönbözteti a könyvet a témával foglalkozó legtöbb más könyvtől. -- Jeff VanderMeer, a Southern Reach trilógia szerzője.

Roy Scranton olyan őszinteséggel fogalmazza meg a klímaválság mélységét, ami túlságosan ritka, majd egy újragondolt humanizmusra szólít fel, amely segít nekünk abban, hogy a lehető legtöbb tisztességgel tudjunk szembenézni a viharos jövőnkkel. Bár nem osztom a következtetéseit a társadalmi mozgalmaknak az ambiciózus éghajlatváltozás mérséklésére vonatkozó lehetőségeiről, ez egy bölcs és fontos kihívás egy elegáns írótól és eredeti gondolkodótól. Kritikai beavatkozás. -- Naomi Klein, a This Changes Everything: Capitalism vs. the Climate című könyv szerzője.

Tömör, elegáns, művelt, szívből jövő és bölcs. -- Amitav Ghosh, A tűz áradása szerzője.

A háborús veterán és újságíró Roy Scranton a memoárokat, a filozófiát és a tudományos írást ötvözi, hogy a modern kor egyik meghatározó dokumentumát alkossa meg. -- The Believer A 2015-ös év legjobb könyvei.

Az iraki háborúból hazatérve az amerikai hadsereg közlegénye, Roy Scranton azt hitte, maga mögött hagyta a viszályok világát. Aztán végignézte, ahogy újabb csapások sújtják Amerikát, és egy olyan fenyegetést hirdettek, amely sokkal veszélyesebb, mint az ISIS vagy az Al-Kaida: A Katrina hurrikán, a Sandy szupervihar, a megademadry - a globális felmelegedés sokkja és félelme.

A világunk változik. A tengerek emelkedése, a hőmérséklet-emelkedés és a szélsőséges időjárás veszélyezteti a globális infrastruktúrát, a termést és a vízkészleteket. Konfliktusok, éhínség, járványok és lázadások fenyegetnek mindenhonnan. A háború sújtotta Bagdadtól az olvadó Északi-sarkvidékig az ember okozta éghajlatváltozás nemcsak a politikai és gazdasági stabilitásra jelent veszélyt, hanem magára a civilizációra is... és arra, hogy mit jelent embernek lenni. Kiderült, hogy a legnagyobb ellenségünk mi magunk vagyunk. A melegebb, nedvesebb, kaotikusabb világ, amelyben most élünk - az antropocén - az emberi élet radikálisan új szemléletét követeli meg.

Ebben az éghajlatváltozásra adott bátorító válaszában Roy Scranton a memoárokat, a riportokat, a filozófiát és a zen bölcsességet ötvözi, hogy feltárja, mit jelent embernek lenni egy gyorsan változó világban, és az olvasót egy utazásra viszi az utcai tüntetéseken, a földtudósok legújabb eredményein, egy történelmi ENSZ-csúcson, a földtörténeti évezredeken és az ősi irodalom kitartó életerején keresztül. A New York Timesban megjelent nagy hatású esszéjét (amely megjelenése napján a legtöbbet küldött cikk volt az első helyen, és beválasztották a Best American Science and Nature Writing 2014 című kötetbe) kibővítve Scranton a globális felmelegedés egzisztenciális problémájára azzal válaszol, hogy a túlélés érdekében meg kell barátkoznunk halandóságunkkal.

Platón azt állította, hogy filozofálni annyi, mint megtanulni meghalni. Ha ez igaz - mondja Scranton -, akkor az emberiség legfilozofikusabb korszakába léptünk be - mert pontosan ez az antropocén problémája. A baj most az, hogy nem egyénként, hanem civilizációként kell megtanulnunk meghalni.

Roy Scranton publikált a New York Times, a Wall Street Journal, a Rolling Stone, a Boston Review és a Theory and Event című lapokban, és interjút adott többek között az NPR Fresh Air című műsorában.